Terápiás módok, kezelés

A terápiás terv, a terápia menetének meghatározásánál figyelembe kell venni:

• a logopédiai, pszichológiai esetleg orvosi vizsgálat eredményét
• a dadogás etiológiáját (okát)
• a dadogó egyén életkorát
• a dadogás súlyosságát
• a dadogó személyiségét
• a környezet befolyásolhatóságát

A sokféle tünetet mutató dadogás javításának célja

A logopédus - intenzíven és komplex módon - a dadogó érzelmi életére és értelmi tevékenységére egyaránt ható, tervszerű munkával és logopédiai módszerekkel a lehetőségek határain belül teremtse meg a folyamatos beszédet, az egyéni sajátosságoknak megfelelő beszédtempó és - ritmus, továbbá a helyes hangsúlyozás kialakításával járuljon hozzá a kommunikációs zavar leküzdéséhez és az esetlegesen fellépő másodlagos tünetek megszüntetéséhez.

A célok elérése érdekében a következő feladatokat kell elvégezni

• a feltárható okok és kórelőzmények kiderítése,
• a különböző szakemberekkel (gyermekgyógyász, ideggyógyász, pszichológus, esetenként genetikus) való együttműködés a terápia egész folyamán,
• az orvosi és egyéb szakvélemények felhasználása, illetve ezekre támaszkodva az egyéni terápia kialakítása,
• a test és ezen belül elsősorban a beszédszervek izomzatának lazítása, a hangképzéshez szükséges laza izomműködés kialakítása,
• a beszéd automatizált elemeinek technikai fejlesztése és javítása,
• a beszédszervi mozgások koordinációja a légzés, hangadás és a beszéd folyamatában,
• a beszédkészség fejlesztése,
• pszichoterápiás hatások érvényesítése,
• a mimika és a gesztikuláció görcseinek oldása,
• a teljesebb kommunikációt eredményező beszédhez szükséges motivációk megteremtése,
• az önismeret és önértékelés fejlesztése,
• a dadogó és környezete közötti pozitív kapcsolatok kialakulásának elősegítése,
• utógondozás

A terápia anyaga és az alkalmazandó gyakorlatok

Az élettani, a kisgyermekkori, a serdülő- és felnőttkori, dadogás terápiájának célja és feladatai azonosak, de az eljárások és gyakorlatok az életkornak megfelelően változnak.

Az élettani dadogás terápiájának összetevői

• a mozgáskészség fejlesztése, a testtartást általánosan fejlesztő, játékos utánzógyakorlatok,
• a kommunikációra irányuló játékos gyakorlatok,
• a légzés és a lazitás gyakorlatai tudatositás nélkül
• "rejtett" módon, játékos hang- és mozgásgyakorlatokba ágyazva
• a tér- és formaérzéket fejlesztő gyakorlatok,
• ritmusgyakorlatok: a zenei és beszédritmust fejlesztő feladatok mozgásformákhoz kötve,
• mozgásgyakorlatok témák utánzása alapján, megszüntetését célzó
• mozgásgyakorlatok témák utánzása
• a beszédfélelem oldását, illetve megszüntetését célzó gyakorlatok,
• a tárgyakkal végzett cselekvés és a beszéd összekapcsolása.

A kisgyermekkori dadogás terápiájának összetevői

• mozgásfejlesztő gyakorlatok,
• lazító gyakorlatok,
• a légzés szabályozása énekléssel és verses gyakorlatokkal összekötve,
• a hangadás gyakorlatai, a hangerő és a hangszín szerepének megismertetése, használatának játékos formákban történő gyakorlása,
• az artikulációs bázis fejlesztését célzó, a helyes időtartamú és pontos képzésű hangok és hangkapcsolatok játékos gyakorlása,
• a helyes hangindítás és zöngeképzés kialakításának gyakorlatai,
• ritmusgyakorlatok,
• cselekvés és a beszéd összekapcsolása,
• a fogalmak, szavak tartalmának tudatosítása, a szómegtalálási készség fejlesztése, szókincsbővítés játékos gyakorlatokkal,
• a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a képzelet fejlesztését szolgáló gyakorlatok,
• játékos utánzások, énekek, versek dramatizálása, tanult mozgások alkalmazása,
• a gondolatok szóbeli megfogalmazását elősegítő gyakorlatok.

A serdülőkorú és felnőtt dadogók terápiájának összetevői

• tudatosan végzett lazító- és légzőgyakorlatok (a hasi légzés kialakítása, a be- és kilégzés koordinációja, légzéskapacitás növelése, a folyamatos beszédhez szükséges levegőmennyiség helyes beosztása),
• rezonancia és hangképző gyakorlatok,
• szótag- és szógyakorlatok,
• mondatgyakorlatok,
• olvasási gyakorlatok,
• szövegtanulás,
• a spontán beszéd gyakorlatai,
• gyakorlatok a helyes hangsúlyozás kialakítása és a beszédszünetek helyes alkalmazása érdekében,
• a mozgáson alapuló kifejezőkészség fejlesztése, gesztus tanítása kommunikációs gyakorlatokba illesztve,
• a kezdeményezőkészség és önértékelés fejlesztése,
• a tűrőképesség fokozása különböző életszerű helyzetekben.

A dadogó gyermekek korai fejlesztése

A nem folyamatos beszéd korszaka 3 éves kor körül alakul ki. Mai napig vita folyik a szakemberek között arról, hogy van -e vagy nincs élettani dadogás. A megakadások egy idő után megszűnnek, egyeseknél ez fennmarad és megerősödik. Ezek nem dadogó tünetek, hanem ismétléses tünetek (szóismétlések).
Ha 0-3 hónapig áll fenn, akkor nem a gyermeket kezeljük, hanem a szülőket látjuk el tanáccsal. Fontos tényező a környezet reagálása a nem folyamatos beszédre, ugyanis a diagnózis az anya túlérzékenységén nyugszik. Fokozatosabban kezdi figyelni a gyermeke beszédét, ezt a megváltozott magatartást a gyermek észreveszi, így kialakul benne annak a tudata, hogy a beszédével nincs valami rendben, és ő is elkezdi figyelni saját beszédét. Ettől növekszik a folyamatosság zavara, így a szülők még intenzívebben figyelik a beszédét és elkezdik javítgatni, mire a gyermek átveszi véleményüket, és dadogónak tekinti saját magát. Az ok a szülők fokozott igényszintje a teljesítménnyel, beszéddel kapcsolatban.

A dadogás felosztása Oliver Paxton nyomán:

Forrás:
Mérei Vera – Vinczéné Bíró Etelka: Dadogás II. (Terápia), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.