A logopédia helyzete az 1930-as években

A gyógypedagógiai intézetek felügyeletével megbízott szaktanács tagjai az 1935. évben többek között Dr. Bárczi Gusztáv, Éltes Mátyás, Herodek Károly, Istenes Károly, Ranschburg Pál, Sarbó Artúr, Tóth Zoltán voltak, akik a gyógypedagógiai intézetek ügyét próbálták képviselni és fellendíteni. Szaktanácsosi munkájukat a gyógypedagógiai intézetek igazgatóinak jelentései alapján végezték. Feladatuk az intézetek működésének ellenőrzésével azok fejlesztése, rendezetlen anyagi- és jogviszonyuk tisztázása, az intézetek ügyének képviselete a helyi hatóságoknál, összlétszámok összeírása volt. Magas színvonalra emelték ezeknek az intézeteknek a működését, mivel a fejlődést biztosító módszertani munkát, kutatásokat, felméréseket és kísérleteket támogatták.

1935-ben a Tanügyi közigazgatásról szóló törvény racionális változásokat hozott, melyek az intézetek szervezését is lényegesen átalakították. Ekkor, a gyógypedagógia térnyerésével indították el a nevelési tanácsadók működésének engedélyezését, szigorú szabályozás mellett.

A század első két évtizede alatt tapasztalt hatalmas fellendülés a világháború éveiben megtorpant. A világháború után 1925-től fellendült a logopédia ügye. A fővárosi beszédhibákat javító tanfolyamok csak 1927-től szerveződtek újjá. A tudományos munka terén a 30-as években elért eredményeket példázza, hogy a mindenekelőtt a fül-orr-gégész Bárczi Gusztáv, a Beszédjavító Intézet orvosa tette nemzetközileg is elismertté nevét a kortikális siketség leírásával és a súlyosan nagyothallók hallásfejlesztésére, beszédnevelésére ajánlott eljárásaival.

Forrás:
Wagnerné Hámori Judit: A Fővárosi Beszédjavító Intézet története, in.: 110 év Múlt és jelen a Fővárosi Beszédjavító Intézetben, Budapest, 2004.