Az 1920-as években a gyógypedagógia fejlődésnek indult, új kisegítő iskolák szerveződtek, szélesedett a hibásbeszédűek tanfolyamhálózata, intézet alakult a nagyothallóknak.

Istenes Károly(1880-1961) a logopédia fejlődésében betöltött szerepe és munkássága mellett a siketek budapesti intézetének tanára 1911-1942-ig, majd igazgatója volt.
Egyidejűleg a Beszédhibák javítására szolgáló Állami Tanfolyam vezetője 1919-1925, és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója 1940-1942 között.

1925-ben közreadta az intézet történetéről szóló munkáját: "A beszédhibák javítására szolgáló állami tanfolyam 25 éves története" címmel.
Istenes 1925-ben vált meg az intézet vezetésétől, azonban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a "A beszédhibák tana és javítása" tárgykörben éveken keresztül folytatta harcát a magyar logopédia ügyéért.

A testi fogyatékosok oktatása is a gyógypedagógia irányítása alá került, és egyre inkább egységesedett a gyógyító pedagógia. 1922-ben Tóth Zoltán, a gyógypedagógiai főiskola egykori igazgatója felismerve a társterületek fontosságát a gyógypedagógia működése során, elkezdte kialakítani a kapcsolatot egyéb szakterületek (például a jog, az orvoslás, pedagógia, szociológia) képviselőivel.
1904-1914-ig a képzők tanárainak részére szervezetten működött a beszédhibák javítására képesítő szaktanfolyam, azonban 1914-től 1921-ig a háború miatt szünetelt az oktatás.

Istenesnek nem volt könnyű dolga, egy személyben látta el a pedagógiai feladatokat. Átlagosan heti 32 órát dolgozott, igazgatói és adminisztratív teendői mellett a "beszédbelileg hibások" kezelését heti 15 órában, három csoportban - pöszebeszédesek, gyermekdadogók, korosabb dadogók - látta el, heti 5 órában. További 3 órában gyógypedagógiai vizsgálatokat végzett.

Az 1921/22-es és 1923/24-es tanévben a gyógytanfolyam két féléves volt. Az első félév szeptembertől január végéig, a második félév -hasonlóan a mai oktatási rendhez - februártól júniusig tartott. Félévenként átlagosan 56 növendék kapott ellátást.

Érdekesség, hogy míg Sarbó a dadogó, pöszebeszédes, hadaró, orrhangzós beszédű, hülyenéma, később megsiketült, hallónéma, hisztériás néma megnevezéseket használta, addig Istenes Károly a következő beszédhibákat diagnosztizálta tanulóin: középsúlyos dadogó, súlyos fokú dadogó, pöszebeszédes, orrhangzós beszédű, aphasias és hallónéma.

Mindezek mellett tankönyv és szakkönyvíróként, szaklapszerkesztőként és a fonetika kiváló művelőjeként említhetjük. E munkája nyomán mindvégig legkedvesebb témája a beszéd kiejtéstani része lett, melyet részletekig menő, tudományos elmélyüléssel és gyakorlati megoldásokkal művelt.
Elismerésre méltó műve "A beszédhibák javításmódjának gyakorlati kézikönyve", melyet egyfajta kiegészítőnek szánt a Sarbó-féle "Beszéd" című munkához.

Kiemelkedő munkái:

• Hangkapcsolódások a magyar beszédben
• Fonetikai rendszerek
• A logopédusi munkát megkönnyítendő két értékes beszéd-, illetve hangtani táblázatot szerkesztett a gyógytanfolyam számára.

Istenes 1925-ben vált meg az intézet vezetésétől, azonban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a "A beszédhibák tana és javítása" tárgykörben éveken keresztül folytatta harcát a magyar logopédia ügyéért.

1925 szeptemberétől Sulyomi-Schulmann Adolf (1883-1942) vette át a stafétát a gyógytanfolyam igazgatójaként, aki a komplex kezelés egyik úttörője volt Magyarországon. Irányítása alatt 1934. április 11-én a gyógytanfolyam megkapta a Hibásbeszédűek Állami Intézete címet.

Tanítóként indult pályája a süketek ungvári intézetéből, ahol igazgató lett
1920-1925-ig. 1925-től 1942-ig vezette a Hibásbeszédűek Állami Intézetét. Emellett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán is tanított, alapító tagja volt a Magyar Gyógypedagógusok Társaságának és a Magyar Írástanulmányi Társaságnak. A Gyógypedagógiai Kór- és Gyógytani Laboratóriumban Dr. Szondi Lipóttal éveken át együtt tevékenykedett, kutatott, az általa oly nagyra becsült Sarbó Artúr törekvéseit folytatva a logopédia szakmai megalapozottságát erősítette. Közös munkájuk alapján az intézet és a Laboratórium szakmai kapcsolata a team munkára iskolapélda lehet

Igazgatása idején 1934-ben egyrészt megjelent az a Szervezeti Szabályzat, mely az intézet új nevéről intézkedett: "Hibás beszédűek Budapesti Állami Intézete", másrészt ebben az időszakban vált az intézet a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gyakorló iskolájává.

Forrás:
Wagnerné Hámori Judit: A Fővárosi Beszédjavító Intézet története, in.: 110 év Múlt és jelen a Fővárosi Beszédjavító Intézetben, Budapest, 2004.