A megkésett beszédfejlődés kezelése - 3. rész

"Kisfiam problémamentes terhességből született. Fejlődése minden szempontból harmonikus volt, azonban csak két éves kora után kezdett el beszélni, de még most is, három évesen, nagyon keveset, pár szóval beszél, sok hibával és nem is szívesen. Mit tehetnék?"

A gyermekek fejlődési üteme nagyon eltérő, de a legnagyobb egyéni eltérések éppen az anyanyelv elsajátításában figyelhetők meg. Gond akkor van, ha kislányunk 18 hónaposan, kisfiunk 2 évesen még nem mond szavakat, ha leánycsemeténk 2 évesen, fiunk 2, 5 évesen is csak a meglévő, kb. 20 szavát használja, tehát beszédfejlődése megakadt.
Megkésett beszédfejlődés esetén a kicsi beszédszervei, értelmi állapota épek, de a beszéd későn indul, sok hibával. A gyermek ugyan kommunikációs célból használja a beszédet, de beszédfejlődése messze elmarad az életkorának megfelelő szinttől. A beszédfejlődés elhúzódása mellett kialakulhat makacs, általános pöszeség; esetleg dadogás, hadarás léphet fel. A kicsi beszéde nyelvtanilag rendezetlen, szókincse nehezen bővül. Általában gyengébb zenei teljesítmény jellemzi őket. Később tanulási nehézség várható, ezért nem nézhetjük tétlenül a problémát.
Tapasztalatok szerint a szülők elsősorban a gyermek beszédprodukciójának hiányosságait veszik észre, míg a beszédmegértés és egyéb részképességek gyengeségét nem ismerik fel.
A szülő számára nehéz, hogy csemetéje mozdulatokkal, gesztusokkal, vagy szótöredékekkel akarja megértetni magát. Semmiképpen ne tegyünk ekkor úgy, mintha nem értenénk meg a kicsi közlését, mert ezzel teljesen megzavarjuk őt, és következményes magatartási problémák léphetnek fel! Előfordulhat, hogy a kicsi teljesen elzárkózik, de szélsőséges, irányíthatatlan, önérvényesítő agresszív viselkedés is kialakulhat. Ezek később a logopédiai terápia sikerét is hátráltathatják. Fontosabb feladatunk a szeretetteljes, meleg családi légkör megteremtése, a beszédkedv felkeltése. A szülő beszéljen, meséljen, énekeljen sokat csemetéjének! Nézzenek együtt mesekönyveket, játék közben pedig beszéljen hozzá, akkor is, ha a kicsi nem utánozza!

Ha csemeténk beszédfejlődésében súlyos elmaradást tapasztalunk, célszerű már 3 éves kor előtt logopédus tanácsát kérni. A logopédiai kezelést a beszéd- és nyelvi funkció részletes vizsgálata előzi meg. A megkésett beszédfejlődés terápiája a beszéd és nyelv, a mozgás, a gondolkodás, a figyelem és az emlékezet és egyéb készségek egyidejű fejlesztését jelenti. Mivel a kisgyermek alaptevékenysége a játék, mindez a kicsi számára kellemes, játékos helyzetben történik.
A terápia alapozó szakaszában a beszédre irányuló figyelem fejlesztése, mozgások speciális fejlesztése, a beszéd indítása, a gyermek környezetének bevonása, segítőkészségének fokozása, valamint a passzív és aktív szókincs fejlesztése a cél.
A beszédindításhoz nélkülözhetetlen, hogy a csemete szívesen adjon ki hangot, szívesen utánozzon hangokat, hangkapcsolatokat, mert ezekkel az ún. hangutánzó gyakorlatokkal alapozzuk meg az aktív szókincs fejlesztését. A hangutánzást először bábokkal vagy más játéktárgyakkal végezzük, képeket csak később mutatunk a picurnak. Legegyszerűbb a magánhangzók utánzása (á, í, ó), majd a mássalhangzók (medve= m, kígyó= sz, fúj a szél= f stb.) következnek. Ha a kicsi szívesen utánoz, ezek a gyakorlatok összeköthetők nagymozgásainak fejlesztésével, pl. labdagurítással. Ha a csöppség jól ejti a hangokat, azokból hangkapcsolatokat hozunk létre, pl. má, pá, tá vagy i-á (csacsi), o-á (síró baba), a-ú (farkas) stb. Ezek a gyakorlatok gagyogási gyakorlattá fejleszthetők á-í-á-í vagy mámámá, melyek szintén összeköthetők a nagymozgások fejlesztésével. Fejlettebb fokon változtatjuk a magánhangzókat, pl. mámi és a mássalhangzókat, pl. máká, ezzel már kétszótagú hangsort hoztunk létre, melyek az értelmes szavak alapját jelentik. A hangutánzó gyakorlatok első percétől kezdve elindítjuk a hangok megkülönböztetését szolgáló gyakorlatokat is, melyek célja, hogy a csemete hallás útján meg tudja különböztetni a különböző hangokat. Az utánzást nem erőltetjük, de mi mindig megmutatjuk, a csemete helyes megnyilvánulásait pedig mindig megismételjük!
Ugyanez érvényes a passzív és aktív szókincs kialakításakor is. A pici szókincsének kialakítását a főnevek tanításával kezdjük Először a közeli környezet gyakrabban előforduló tárgyait, pl. mama, papa, alma, baba, majd a távolabbi környezet ritkábban előforduló elemeit, pl. felhő, gólya tűz stb. sajátítja el. Ha a kicsi megérti az adott főnév jelentését, tehát több képből biztosan ki tudja választani, akkor az adott szó a passzív szókincs része lett. Ha önállóan megnevezi a főnevet, akkor mondhatjuk, hogy a szó aktivizálódott, az aktív szókincs része lett, azt a kicsi használni fogja. Magasabb szinten a gyakorlatok összeköthetők készségfejlesztéssel, pl. a közvetlen verbális emlékezet fejlesztésével. A gyermek előtt lévő képekből nem egy, hanem kettő, később három képet kérünk vissza, majd megneveztetjük azokat. Nagyon fontosak a mozgást a beszéddel összekapcsoló gyakorlatok is: a csemete előtt lévő három kép közül ráütünk az egyikre egy dobverővel, miközben kimondjuk a nevét. Később két képre, majd háromra ütünk egymás után, azokat megnevezve. A gyakorlat akkor is elvégezhető, ha a kicsi nem mondja, de már megérti a szót.

A szókincs bővítése folyamatos; ha a csemete már kb. 40-50 főnevet aktívan birtokol, elkezdhetjük az igék tanítását. Ekkor kezdődik az egyszerű tőmondatok tanítása, pl. „A pipi fut." Azonban nem erőltetjük mindezt. Ha a csöppség a „Mit csinál a pipi?" kérdésre csak annyit válaszol, hogy „fut", elfogadjuk, és megismételjük a teljes tőmondatot, ezzel késztetve őt a helyes mondatalkotásra. Közben megtanítjuk az első mellékneveket, ezek az alapszínek (piros-kék, sárga-zöld) illetve a kicsi-nagy ellentétpár.
A tőmondatok kialakítása után kezdődik a bővített mondatok tanítása, melyet először a tárgyrag és a helyhatározórag (-ban, -ben) kialakításával indítunk.
A terápia további részében tovább folytatódik a beszéd tartalmi oldalának rendezése: szókincsbővítés, nyelvtani szerkezetek további kiépítése, mondatformák kialakítása, bővítése. Fontos része a kezelésnek a gyermek beszédészlelésének, beszédmegértésének fejlesztése, az esetlegesen fellépő beszédhibák korrekciója, később pedig az olvasás- és írászavar kialakulásának megelőzése.

Ha a szülő otthon foglalkozik kicsinyével, célszerű azokat az egyszerű szakmai fogásokat alkalmaznia, melyeket a szakember is használ. Artikulációja legyen pontos, nyílt, hanglejtése ereszkedő, beszéde szuggesztív, jól intonált. Helyezkedjen szemtől szembe a csöppséggel, hogy szájmozgásai a gyermek számára jól követhetők legyenek. Ezek segítségével a kicsi egyre inkább képes lesz a szavakat a beszédfolyamatból kiemelni, megérteni, majd alkalmazni.
Ne felejtsük el, hogy mindez nem helyettesítheti a szakember munkáját, ezért minden esetben szakember irányítása mellett foglalkozzunk otthon csemeténkkel!

Kiss Andrea

 

Forrás:
Forrás: Baba Patika 2006. június (Beszéddel, mesével, énekkel címen)