Egy hivatásos zenész nem akármilyen mutatványokra képes: egy-egy "hírhedt" Liszt-etűd lejátszása során például a zongoristának másodpercenként 30 hangot kell megszólaltatnia. Az emberfelettinek tűnő teljesítmény ára a rengeteg gyakorlás, amelyre egy profi zongorista vagy hegedűs 18 éves kora előtt átlagosan 7500 órát áldoz. Milyen idegrendszeri változások zajlanak a gyakorlással töltött hosszú órák alatt?
Egyre több bizonyíték van rá, hogy a zenészek és nem zenészek agya között szerkezeti és működésbeli különbségek vannak: a zenei információ feldolgozásában részt vevő területek (többek között a motoros, a halló- és a látókéreg, valamint a cerebellum) a zenészekben nagyobb térfogatúak, illetve aktívabbak. Ezt a jelenséget használatfüggő agyi plaszticitásnak nevezik.
Azok az agyterületek, amelyeknek szerepe van a zenei információ feldolgozásában, más feladatokban, például emlékező és nyelvi funkciókban is részt vesznek. Kimutatható, hogy a rendszeres zenélés növeli a hallott információ feldolgozásának megbízhatóságát, nemcsak a zenei hangok, hanem a beszéd esetében is. Egyes szerzők azt feltételezik, hogy a zenei jártasság akár az intelligenciára általában is kedvező hatással lehet.
Lutz Jäncke, a Zürichi Egyetem neuropszichológusa a professzionális zenészekkel kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit áttekintő cikkében azt javasolja, hogy a zenét neuropszichológiai terápiákban is használják, például a nyelvi készségek és a memória fejlesztésére vagy a hangulatzavarok javítására.
Néhány vizsgálatban valóban kimutatták, hogy a zenélésben szerzett gyakorlat javítja a memóriát és a nyelvi képességeket. Egy egyszeresen vak, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatban azt találták, hogy azoknak a stroke-on átesett betegeknek, akik naponta hallgatták kedvenc zenéjüket, szignifikánsan javult a teljesítménye a verbális memóriát és a figyelemösszpontosítást vizsgáló tesztekben, azokhoz képest, akik hangoskönyvet vagy semmilyen felvételt nem hallgattak. A kognitiv képességek mellett lényegesen javult a zenét hallgatók hangulata is.
Jäncke úgy véli, hogy a zenészek igen hasznos modellként szolgálnak az agyi plaszticitás vizsgálatához, ezért ezen a területen érdemes lenne további kutatásokat végezni, amelyek a zene neuropszichológiai rehabilitációban való alkalmazásának lehetőségeit is vizsgálnák.
Forrás:
Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna
Faculty of 1000 Biology Reports
