Meghatározás

Az afázia a központi idegrendszer zavara, az agyféltekék lokális károsodásai következtében alakul ki, mely kiterjedhet a beszédmegértés és a beszédképzés (ideértve mind a vokál-motoros, mind a grafomotoros formát) egy vagy több összetevőjére, tehát a beszédprodukciót és a beszédfeldolgozást is egyaránt érinti. A magasabb agyi kognitív tevékenység zavara a nyelv és a beszéd területén.

Az afázia a már kialakult és helyesen használt beszédet és/vagy a nyelvet károsítja.
A nyelv olyan zavara, amely az anyanyelv teljes elsajátítása után, az agy organikus sérülése következtében jön létre. A megbetegedés a bal agyfélteke körülhatárolt részét érinti.
Az agynak bizonyos megbetegedései során fellépő általános leépülése okozhat ugyan részleges beszédzavart, de ezeket nem nevezzük afáziának.
Az afázia továbbá olyan sérülés, mely a nyelvnek - mint kommunikációs eszköznek - minden aspektusát érintheti, tehát nemcsak a beszédet és a beszéd megértését, hanem az olvasást és az írást is. A beteg nem tudja gondolatait szavakba önteni, leírni, nem érti, amit mondanak neki.

Okai

Afázia okai különbözőek lehetnek:

• a leggyakoribb okok egyike az úgynevezett "gutaütés", vagyis agyvérzés,
• embólia, trombózis,
• az okok között fontos helyet foglalnak el a balesetek miatt fellépő agyi sérülések is,
• tumorok,
• agyhártyagyulladások.

Az afáziát okozó megbetegedések semmit nem mondanak arról, hogy milyen típusú, illetve súlyosságú a kialakult afázia.
Az egyes betegek javulására vonatkozó prognózist a diagnózissal egy időben még nem lehet biztonsággal felállítani. A faktorok olyan sokfélék lehetnek, amelyek közül a sérült terület kiterjedése és mélysége csak egy tényező a sok közül. Gyakran lép fel spontán gyógyulás, amely azonban csak egy bizonyos szintet érhet el. A spontán gyógyulás ezen szakasza után jelentős javulást már csak célzott terápiás eljárással érhetünk el.

Forrás:
Eva Maria Engl – Dr. Anneliese Kotten – Ingeborg Ohlendorf – Elfi Poser: Gyakorlatok az afázia terápiájához, Medicina, Budapest, 1990.
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.