2007. 11. 30. 00:00
Cimkék: terápia, stroke, beszédhiba, beszédzavar, beszédfogyatékosság, afázia, stroke,
A cikk értéke:
Az afázia szindrómának tekinthető, melyben különféle zavarok léphetnek fel egyidejűleg.
Az egyes típusok kategorizálása azért nehéz, mert nem mindig élesek a közöttük levő eltérések. Kézenfekvőnek látszik a vezető tünet alapján, illetve az agyi beszédközpontok szerinti elkülönüléssel motoros és szenzoros (auditív vagy receptív) afáziatípusról beszélni. A tapasztalat azonban ennél sokkal bonyolultabb eseteket mutat.
Az eltérő afáziaformák megkülönböztetéséhez vezetett az a tény, hogy a beszéd, a megértés, az olvasás és az írás eltérő mértékben és súlyossági fokban sérülhetnek. Ezekért a különböző afáziaformákért más-más agykérgi területek felelősek.
Az afázia kutatástörténetében az egyes afáziaformákat eltérően nevezték el és osztották fel.
A négy - klasszikusnak mondott - afáziatípus:
Napjainkban a legelterjedtebb tipológia szerint a beszéd folyamatossága szerint két nagy csoport különíthető el, melyekben a beszédmegértés és a beszédismétlési készség szerint tovább osztályozza a zavarokat.
Az előbbi az amnesztikus afázia, az utóbbi a vezetéses afázia. A zavart beszédmegértéssel társuló ép beszédismétlés a transzkortikális-szenzoros afáziára, amíg a zavart ismétlés a Wernicke-afáziára jellemző.
Itt három fajta felosztást ismertetünk:
Esetében a spontán beszéd minimális, töredezett, zavart, az utánmondás jó. Az artikuláció jobb, viszonylag ép a mondatismétlési képesség, másolni képes, azonban diktálásra nem tud írni.
Esetében a betegnél a szómegértés zavara áll fenn, az utánmondás, a másolás jó szintű. A beteg a kimondott szavak értelmével nincs tisztában, a spontán beszédben sok a parafázia (oda nem illő hangegység), íráskor és olvasáskor a beszéddel párhuzamos jelenségek vannak. Jellemzője, hogy a szenzoros nyelvterület és a fogalmi szféra között megszakad a kapcsolat.
A spontán beszéd folyamatos, jó artikulációval, azonban sok benne a habozás és bizonytalan az intonáció, beszéd-hang helyettesítések is előfordulhatnak. Esetében a beszédismétlés sérül, a beteg képtelen a kívánt közlések jó szintű visszamondására. A beszédmegértés, a spontán beszéd külön-külön megtartott, az olvasottak megértése általában nem jelent problémát. A beteg az igen bonyolult grammatikai szerkezetek feldolgozására rendszerint képtelen.
A beteg feledékeny ember benyomását kelti, nem jutnak eszébe szavak. Jellemző az asszociatív leblokkolás: a tárgymegnevezés nagy nehézséget jelent, a tárgyakat körül tudja írni, de megnevezni nem tudja.
Fő jellemzője, hogy a beteg spontán beszéde súlyosan zavart, nem folyamatos, feltűnően lassú. Sok az artikulációs helyettesítés, megjelennek a jellegzetes kiejtési hibák (pl. parafáziák), valamint a beszéd prozódiai megszerkesztettségének zavara jelentkezik. A beteg nem tudja kimondani a tudatába került szavakat; nehézsége lép fel az artikulációban. Gyakori kísérő tünet az agrammatizmus. Legsúlyosabb esetben a beteg csak főneveket tud mondani, viszont bizonyos sztereotíp formák előhívására képes lehet (hét napjainak felsorolása). Az elhangzó beszéd feldolgozása jobb, mint a produkció, a szavak vagy hosszabb közlések megértése általában nem jelent problémát, a beteg képes az egyes szavak szimbolikus jelentésének feldolgozására. Az olvasásértés erősen változó.
Expresszív területek sérülése jellemző. A beteg nem képes a beszédhangok kivitelezésére, a fonémákat csak erőltetetten tudja artikulálni. A beszéd egyenlőtlen, jellemző rá a sok sztereotípia, az automatizmus (pl. köszönés) megtartottabbak. A régebben tanultak jobban megmaradnak, pl. többnyelvűek esetében elfelejti a tanult nyelvet, azonban az anyanyelv megmarad. Az olvasás esetében a belső olvasás megtartott, hangos olvasásra képtelen, súlyos esetben az írás is sérülhet.
Jellemzője a belső beszéd sérülése. Az egymást követő artikulációs mozgások kivitelezésének problémája áll fenn. Az artikulációban nem tud a beteg váltani. Egyes hangok izoláltan lehetnek jók, azonban szótagokban, szavakban nem. A beszéd elveszti folytonosságát, jellemző a szótagok, szavak perszeverációja. Minimális utánmondás fennállhat. Írásra nem képesek, a perszeveráció jelensége megjelenik, gyakori a távirati stílus.
Esetében zavart a gondolatok mondatokba történő formálása. Az alapdefektus az aktív beszéd sérülése, a beszéd többi oldala viszonylag megtartott (pl. jó a beteg tárgymegnevezése). A mondatok sztereotípek, a beszéd monoton, elkent, hiányzik belőle a beszédkésztetés. Viszonylag bő a szókincs, mégsem használja a sztereotípiákat. Az utánmondás ép, bonyolult kérdésekre nem tud válaszolni, válaszai echoláliásak, nehezen alkot szavakból mondatot.
Jellemzője, hogy elvész a szavak szimbolikus jelentéséhez való hozzáférés, amellett, hogy a beteg hallása és beszédészlelése nem sérült. A beszédprodukció általában érintett, a beteg folyamatosan beszél, beszédtempója sokszor gyors, intonációja ép. A beszéd grammatikai szerkezetei általában megtartottak, kisebb hibázások előfordulhatnak. Jellemző a beteg beszédére a sok neologizmus. A hallás utáni beszédértés súlyosan zavart. Sok esetben a szavak szemantikai tartalmának feldolgozása nem működik. A beszédismétlés nagyon bizonytalan.
A beszéd értelmi része sérül, fonematikus hallássérülés jellemző. Az alapdefektus a hallási analízis-szintézis sérülése. A beteg képtelen megismételni, elkülöníteni a hangokat. Vizuális csatornán keresztül kap segítséget a hang felismerésében. A közeli hangok elkülönítése nehezített. Képtelen elismételni a hangokat. A beszéd prozódiai elemei megmaradtak. Mindig másképp észleli a hallott szót a beteg, azonban jelentés nem kapcsolódik a szavakhoz. Gyakran az adott szót közeli hangzásúval helyettesít. Szótalálási nehézség jellemzi, illetve a kiejtés nehezített volta. A beszéd értelmi része is sérül, nem érti a mondatok értelmét, a szó elveszti hangzásának konstans jellegét.
Tárgyak megnevezésének elfelejtése. Az artikulációval, a beszéd melódiájával és ritmusával nincs probléma, azonban a beszéd tele van parafáziával. A mondatok, szavak megismerése nehezített. Jellemző a perszeverációs jelenség.
Szavak elfelejtése jellemzi a beteget. Bonyolult logikai grammatikai struktúrák használatának és megértésének a zavara áll fenn. Az artikuláció jó, azonban a tárgyak nevének megtalálásának nehézsége gyakori. A bonyolult mondatstruktúrák megértése nehezített. A beteg elveszik a téri irányok struktúráiban. Nehéz számára az összehasonlítás, az idői és téri viszonyok összehasonlítása.
A spontán beszéd legsúlyosabb mértékben sérült, így annak teljes képtelensége is fennállhat. A beteg csak értelmetlen szótagokat, automatizmusokat vagy egyes szavakat tud kimondani. A beszéd tartalmát nehezen vagy egyáltalán nem lehet megérteni. Szótalálás csak segítséggel lehetséges, sőt jelentős mértékű szótévesztés és a szavakban hangtorzítások is találhatók. A beteg a mondatalkotásra képtelen. A beszédértés mind a szó-, mind a mondat, illetve a szöveg szintjén nagyon súlyosan sérült. Az olvasás maximum egy-két főnévre terjed ki.
A spontán beszéd súlyosan sérült. A beteg csak egyes szavakat, automatizmusokat, felismerhető mondatkezdeményeket tud csak mondani. A beszéd tartalma rosszul vagy mérsékelten érthető. Szótalálásnál jelentős szótévesztések, valamint hangbeli torzítások észlelhetők. Egyes esetekben egyszerű példamondatok alkotása segítséggel lehetséges. A beszédértés mind a szó, mind a mondat, illetve a szöveg szintjén sérült. Az olvasás különböző mértékben károsodhat: gyakran csak egyes szavakat, néha azonban már egyszerű mondatokat, illetve egyszerű szövegeket is el tudnak olvasni. Az írás szintjén szintén eltérő sérülések lehetnek, leggyakoribbak az olyan mondatszerkesztési zavarok, illetve szótorzítások figyelhetők meg, amelyek a spontán beszédben is jelen vannak.
A spontán beszéd súlyosan sérült, szavakból, leegyszerűsített mondatokból és automatizmusokból áll. A grammatikai formák elhagyása is jellemző. A beszéd tartalma közepesen vagy jól érthető. Szótaláláskor jelentős tévesztések figyelhetők meg, melyet sokszor hangbeli torzítások okoznak, de a zavart szóképzés és a hosszú szavak rövidítése is sokszor előfordulhat. A mondatalkotás - az afázia súlyosságától függően - az egyszerű példamondatoktól az összetettekig segítséggel lehetséges. A beszédértés általában nem sérült, de előfordulhat rejtett beszédértési zavar, ha a beteg néha a komplexebb szintaktikai összefüggéseket még nem érti. Az olvasás és írás jellege megfelel a kevert afáziatípusnál észlelhetőknél.
A spontán beszéd (nagyon) súlyosan sérült, jellemzőek a tartalom nélküli közhelyek, neologizmák (magyar nyelvben nem létező "szótünemények"), véletlenszerű szótalálás, a mondatfelépítés zavarai - a mondatrészek vagy mondatok hibás kombinációja miatt - néha beszédkényszer illetve bőbeszédűség jellemzi. A beszéd tartalma nehezen vagy nem érthető. Gyakori a szavakban a hangok torzítása, a jelentésbeli eltérések és az oda nem illő szavak túlsúlya is. A szavak képzése is sérült. Segítséggel már példamondatokat is létrehozhatnak. A beszédmegértés különböző súlyossági fokban károsodhat. Az olvasás és az írás is eltérő mértékben sérülhet. A szavak torzítása, hozzátoldás, bőbeszédűség is jellemző lehet.
A spontán beszédre jellemző lehet a sok a szóvirág, illetve közhely, de tartalmazhat teljes mondatokat is. Feltűnő a használt főnevek, igék, melléknevek szegényes volta. Ezeket a beteg sokszor általános töltelékszavakkal helyettesítheti: pl. "dolog", "izé", előfordul, hogy körülírja ezeket a szavakat. A beszéd tartalma közepesen vagy jól érthető. A szótalálás különösen súlyosan sérült. Ekkor a szokásos segítség általában nem segíti a beteget, viszont gyakran alkalmazható pl. utánmondás, vagy olvasás, írás. Előfordulhatnak csak hangbeli torzítások is. A mondatalkotás - néha segítség nélkül is - ha egyáltalán sérül, akkor is csak enyhe fokban és többnyire a ritkábban előforduló vagy elvont szavakra terjed ki. Az olvasás, írás általában enyhén sérült.
Jellemzője a beteg szótalálási nehézsége, mely főleg a főneveket érinti. Szótalálási nehézség más afázia típusnál is fennállhat, azonban anómiáról akkor beszélünk, ha ez a zavar a vezető tünet. A beteg képtelen emlékezetében tartani a szósorok jelentését, az egyes szavak közötti szemantikai kapcsolatot. Megtartott beszédészlelés mellett jellemző, hogy a betegnek nehézsége van a megnevezésekkel, és értési problémáik is lehetnek.
Ez a fajta afázia főként a betegség korai szakaszában jellemző, amikor a csaknem valamennyi nyelvi készség olyan súlyosan sérült, hogy a beteg sokszor alig tesztelhető.
Eléggé ritka afáziatípus, jellemzője, hogy a beteg képes a folyamatos beszédismétlésre annak ellenére, hogy súlyos nehézségei vannak a nyelvhasználat majdnem minden szintjén, a beszédmegértésben is.
Az írott nyelv használatának szintje különféleképpen lehet sérült az egyes afáziatípusoknál, ezért a beteg tesztelésekor a beszédképességek mellett az olvasás- és írásteljesítményt is vizsgálják. Egyes kutatók a vezető tünet alapján külön kategóriába sorolják és afáziatípusként tartják számon az alexiát (olvasás képtelensége) és az agráfiát (írás képtelensége) is. Azonban mivel ezekben az esetekben érintettek a beszédfolyamatok is, érdemes ezeket a jelenségeket szindróma részeként tekinteni.
Forrás:
Eva Maria Engl – Dr. Anneliese Kotten – Ingeborg Ohlendorf – Elfi Poser: Gyakorlatok az afázia terápiájához, Medicina, Budapest, 1990.
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Sófalvi Sándor, Beszédjavító Intézet, Székesfehérvár, 2001 |
|
Bevezetés a beszédfogyatékosok pedagógiájába (Szöveggyűjtemény) Krommer Éva, Comenius Kiadó Bt., 2005 |