A halláskárosodás és a beszéd összefüggése 

A hallás igen fontos szerepet játszik a külvilág megismerésében, ingereinek feldolgozásában, a világban való tájékozódásban, csakúgy, mint a hangos beszéd megtanulásában.

A hallás

• minden irányból közvetít
• távolabbi eseményekről is közvetít
• permanens közvetítő (állandó telereceptorként működik, kisgyermekkorban ez igen fontos)
• a vizuális észlelést is akusztikus benyomások irányítják (érdeklődés felkeltése, lényeges információk kiválasztása)
• érdeklődést, kíváncsiságot vált ki (szóbeli információknak uralkodó szerepük van az ismeretek közvetítésében)
• felkészít a bekövetkező eseményre (rugalmasság, alkalmazkodóképesség kialakítása)
• magatartást irányító jellege van
• hangulatot közvetít
• kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás fontos eszköze (empátiás készség kifejlődését segíti)

A hallás károsodásával mindezek a funkciók is sérülnek, ami további deficiteket eredményezhet. A hallás sérülésének, mint elsődleges sérülésnek a következménye a nyelvi elmaradottság, a nyelv, a beszédkommunikáció elsajátításának zavara. Ha a gyermeknek a korai fejlődési szakaszban nincs lehetősége a környezettel, elsősorban az anyával való kommunikációra, akkor a hallás és a beszéd hiánya további (másodlagos) zavarokat okozhat a személyiség fejlődésében.

A hallássérülés negatív hatással van a különböző beszédfunkciókra:

• Kiejtés:
  • nincs visszajelzés a hibás képzésről, nincs lehetőség az autokorrekcióra
  • leggyakrabban a magas frekvenciatartományú hangok (sziszegők) sérülnek
  • Ide tartozik:
    • a beszéd monotóniája,
    • kevésbé dallamos,
    • hangsúlyos, ritmikus volta.
  • A hibás kiejtés helyesírási hibákhoz vezethet.
• Szókincs:
  • nagyobb fokú károsodásnál szűkebb szókincs jellemző
  • további hiányosságokhoz vezethet:
    • beszédértési hiányosságokhoz
    • alacsonyabb olvasási szinthez
• Grammatika:
  • a ragok hangsúlytalan, szóvégi helyzete miatt a gyermek gyakran felcseréli azokat,
  • helytelen szórendet alkalmaz.

A halláskárosodás mértékétől függően a beszéd különböző területein mutatkozhatnak zavarok:

• Ha a hallásveszteség nem haladja meg a 30 dB-t:
  • akkor a beszédfejlődés vonalán visszamaradást nem okoz,
  • ritmus normális,
  • artikulációs hibák nincsenek,
  • a hallott beszédet készülékkel megfelelően érzékelik
• Ha a hallásveszteség 30-60dB:
  • akkor a beszédfejlődés üteme részben elmarad a hallókétól,
  • önálló szógyarapításra képesek,
  • kisebb artikulációs hibáik vannak,
  • hallásfejlesztésre, beszédkorrekcióra szorulnak
• Ha a hallásveszteség 60-80dB:
  • beszédkészségük korukhoz képest erősen visszamaradt
  • alaktanilag és kiejtéstanilag is hibás,
  • többnyire szómondatokat használnak,
  • szókincsük gyér,
  • tartalmi vonatkozásban is elmaradást mutatnak.
  • a beszéd hallás útján való elsajátítására csak minimális fokon képesek.
• Ha a hallásveszteség 80dB felett van:
  • önálló szógyűjtésre nem képesek,
  • hanghallók,
  • rendszeres hallásfejlesztésre szorulnak,
  • szájról olvasásnak vezető szerepe van.

Audiogén beszédzavar meghatározása

Az audiogén diszláliák olyan beszédzavarok, amelyek hátterében halláscsökkenés, halláskárosodás áll. Medicinálisan korrigálható.
Megjelenhet:

• beszédfejlődési késés, illetve
• artikulációs torzulásokban, ezekkel általában 30 dB hallásveszteség felett mindig kell számolni.

Ezeken kívül majdnem az összes beszédhiba megjelenhet:

• diszlália, alália: a hangok képzésének zavara
• disznómia, anómia: szóhasználati zavar
• diszfrázia, afrázia: mondatbeli, szintaktikai zavar
• diszfónia, afónia: fonációs zavar
• diszgráfia, agráfia: írászavar
• diszlexia, alexia: olvasászavar
• diszprozódia: a beszéd intonációs mintáinak zavarai

Kik a veszélyeztetettek? Figyelemfelhívó jelek

Tünetek

• hangok hiánya, hibás képzése
• beszédhangok és prozódiai elemek sérülése
• pontatlan, levegős artikuláció
• hangerő változása
  • vezetéses zavarnál: mélyebb, halkabb hang
  • perceptív zavarnál: magasabb, hangosabb hang, nyílt orrhangzósság
• időtartam-megkülönböztetési problémák léphetnek fel (hosszú-rövid megkülönböztetés)
• beszéd közben erőlködnek, tartósan rekedt hang, diszfónia alakulhat ki

Forrás:
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.