Hozzászólás a magyar beszédtechnika szerepéről az idegen nyelv intonációjának tanulásában

Kedves Györgyi!


Köszönöm válaszát. Az angol és magyar artikulációs bázissal kapcsolatban 
teljesen egyetértek azzal, hogy eltérőek és azzal is, hogy a magyar 
alapnak kell stabilnak lennie. Igen ám, de a magyar alapok 
"bebetonozása" nem mindegy, hogy hogyan történik. Például, sikerül-e a 
szülőknek egy beszédhibát (vagy egy adott hibával járó további hibákat) 
logopédus szakemberrel időben kijavíttani. Óvodákban van rendszeres 
logopédiai ellenőrzés és egy Gósy Mária által készített teszt (ezt az én 
gyermekem megoldotta), de érdekelne, hogy van-e rendszeres szűrés az 
iskolai tanulmányok során is?

Továbbá egy idegennyelv kiejtését tanítóként, aki egy személyben 
kisgyerekes anya is, régóta figyelem a magyar gyerekeknek sugárzott és 
szinkronizált külföldi anyagok (filmek, rajzfilmek) szép, választékos 
magyart megcsúfóló beszédét (itt "beszéd" alatt nem az idegennyelvű 
jövevényszavakra gondolok, hanem magára a hangzó beszédre). Bizonyos 
mesecsatornák szinkronizált anyagai borzalmasak (minden hangzást adó 
részterület: artikuláció, ritmus, intonáció). Ezt a randa, nyávogós 
magyart csak "mesecsatorna" vagy "csatorna magyar"-nak hívom. Nem tudom, 
lehet-e szakembereknek (beszédtanároknak, logopédusoknak) olyan minimum 
szakmai "Hangzó Kódexet" megalkotni gyermekeink beszédfejlődésének 
védelmében, hogy a tévé csatornák szinkronizált anyagai valamiféle 
szövegérthetőségi szűrőn menjenek át. Ne legyen hörgés, kicsiket sokkoló 
hangeffektek, nyávogós, gonoszkodó károgás beszéd helyett? Az egyik 
csatorna egyik külföldi meséje például élvezetes művészi interpretáció 
helyett kislány alakjainak sunyi, sumákolós és roppant kényeskedő 
"dallamvilágot" adott és nekem az volt a véleményem, hogy a hangot adó 
színészek a szinkron stúdióban először látták a szövegüket, így mindenki 
egyformán gonoszkodónak hatott. Némelyik szinkronizált anyag minősége 
bosszantóan feledkezik meg a gyerekek életkori igényeiről, 
sajátosságairól. Egyszerűen katasztrófális. A történet eszmei 
mondanivalójáról már nem is teszek említést: keresztül-kasul egymással 
szúrtak ki a szereplők. Ezt pedig sok-sok kicsinek kell nézi az 
országban...Legfőképp ott, ahol a tévé az egyetlen szórakozási eszköz 
könyv helyett. De az olvasott mese szerepe már egy másik téma...

Úgy gondolom, hogy a februári képzésük esetleg jó alkalom lenne arra, 
hogy elindítson egy mozgalmat gyerekeink fülének, beszédének és 
(pszichés, lelki) életkori sajátosságainak a  védelmében, és esetleg 
össze lehetne gyűjteni azokat a 
szempontokat/könyveket/filmeket/rajzfilmeket is, amikre az óvodai és 
iskola pedagógusok felhívhatnák a szülők figyelmét. Gondolatokat és 
műveket, ajánlásokat, amik garantáltan nem ártanak és amiknek a 
felkutatására az agyonhajszolt szülőknek nem sok energiája marad. Úgy 
vélem, minden szülő eredendően a legjobbat akarja a gyerekének, aki 
szívesen partner ha a gyermeke fejlődéséről van szó. (Ön)tudatos, 
odafigyelő szülők nélkül jó oktatási rendszerünk sem lehet! Mert 
meggyőződésem, hogy a gyerekeknek mindenből a legjobb jár! Szülőként, 
mindenféle patetikus felhang nélkül, például, vágynék új magyar 
rajzfilmekre, rajzfilmsorozatokra (kiváló rajzfilmeseink voltak!) kiváló 
magyar színészek fantasztikus hangi tolmácsolásában a külföldi mesék 
mesecsatorna magyarja helyett!

Üdvözlettel,

H. Tóth Zsuzsa