A beszéd akadályozottsága, beszédfogyatékosság, beszédzavar, beszédhiba

A különféle eredetű károsodások következményeként megjelenő hang-, beszéd-, nyelvi zavar gátolja az egyén és a környezete közötti interakciót. Az elnevezések igen változatosak, s így meglehetősen nehéz tájékozódni a szakirodalomban és gyakoriak az átfedések is.

A beszéd akadályozottsága összetett jelenség. A beszédben akadályozottság legjellemzőbb jegye, hogy a kommunikáció zavart, hiányzik vagy torzult a hangzó beszéd.
Jellemző, hogy a beszéd folyamatossága, ritmusa felbomlik, sérül a beszéd érthetősége, jellegzetes hibák mutatkoznak a hangadásban, a beszédben és írásban is (írott beszédben).

Tünetei megnyilvánulhatnak még a, a beszéd- és nyelvi fejlődésben illetve a már kialakult beszéd-, nyelvi produkció változásaiban.
Az akadályozottság bármely életkorban felléphet, kialakulhat öröklött, szerzett, organikus (szervi), funkcionális (működési) okok következtében, különféle tüneti szerveződésben és kiterjedtségben.
Ide tartoznak a:

• hangadás zavara, a gége és a hangszalagok működésének elégtelenségéből vagy eltéréseiből adódó zavarok (rekedtség, diszfónia),
• a nyelvi fejlődés zavarai,
• a megkésett és sérült beszédfejlődés,
• továbbá az artikulációs zavarok tünetegyüttesei (fejlődési diszfázia, általános pöszeség, orrhangzós beszéd)
• és a beszédfolyamatosság eltérései (a dadogás és a hadarás).

A korai beszédproblémák következményeként vagy önállóan jelennek meg az írott beszéd (olvasás, írás és helyesírás) különböző nehézségei. Itt kell megemlíteni a logopédia és a pszichológia határterületére eső, kialakult beszéd sajátos zavarát is, az elektív mutizmust és a beszéd-, nyelvprodukció traumás sérülését, az afáziát.
A tünet jellege szerint beszélhetünk a beszéd- vagy nyelvi teljesítmény késéséről, gyengeségéről, deficitjéről (hiányáról), továbbá működési eltéréséről.

A beszédben való akadályozottság súlyosság szerinti osztályozása

Beszédfogyatékosság

A beszéd- és nyelvi teljesítmények súlyos zavarai, amelyeknek hátterében elsősorban biológiai/organikus, funkcionális okok húzódnak, változatos tüneti kép mellett a beszédfogyatékosságok körébe sorolódnak. A beszédfogyatékosság megjelenhet a beszédfejlődés kiterjedt és hosszan tartó elmaradásában, a beszédfolyamatosság, beszéd- és hangképzés sérüléseiben, valamint az olvasás, írás megtanulásának és alkalmazásának akadályozottságában.

Beszédzavar

A beszédzavar elsősorban a beszédszervi központ fejlődési és működési akadályozottsága folytán jön létre, egyidejűleg érintve a kommunikációs teljesítmények több területét, a hangzó-kifejező beszédet és a nyelvi működést is, tehát a fonológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai szerveződést. Hátterében sok ok húzódhat meg, tünetei különféle kombinációkban, különböző életkorban jelennek meg és többnyire hosszan fennmaradnak.
Ide tartoznak a korán feltűnő beszédfejlődési elmaradások, majd a beszéd alakulásának későbbi szakaszában fellépő artikulációs és ritmuszavarok, valamint a nyelvi fejlettség eltérései. A beszédzavarok az egyén egész teljesítményét, pszichés és szociális fejlődését érintik.

Beszédhiba

A beszédhiba a beszédbeli akadályozottság legenyhébb formája. A beszédhangok képzésének eltérései tartoznak ide, amikor is a hiba hátterében inkább a beszéd- és nyelvi fejlődés lassúsága, valamint a beszédszervek ügyetlensége, renyhesége, a hallási (auditív) észlelés gyengesége valószínűsíthető. Tünetei a hangzó beszéd artikulációs hibáiban, a nyelv érési folyamatainak lassúságában nyilvánulnak meg.

Beszéd- és nyelvi fejlettségi hátrány

Beszéd- és nyelvi fejlettségi hátrány létrejöttéért elsősorban a gyermek fejlődését akadályozó vagy kedvezőtlenül alakító külső környezeti és pszichés okok a felelősek. Ilyenek a kedvezőtlen szociokulturális hatások, a nyelvi- és pszichés környezet hatásai.

Forrás:
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.