Már kétnaposan felismerjük a hangsorokat

Veleszületett adottság lehet a ritmus követése és a hangsorok felismerése - állapították meg magyar és holland kutatók. Az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS hétfőn megjelent száma közli a tanulmányt, amelyben a Winkler István vezette csoport beszámol arról, hogy már az újszülöttek agya is összetett eljárásokkal képezi le a környező világot. "Az alapvető algoritmusok már ekkor a helyükön vannak" - magyarázta eredményüket Winkler a LiveScience című tudományos portál kérdésére.

A csecsemők már kétnapos korukban is képesek feldolgozni a hangsorokat, megkülönböztetni, hogy a hangok emelkednek vagy lejtenek a skálán, sőt ritmusuk is van - állapították meg a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársai holland kollégáikkal. A vizsgálatban tizennégy csecsemő agyműködését követték, miközben a kicsik rock ritmusvariációkat hallgattak lábdobbal, pergődobbal és lábcintányérral kiegészítve.

Amikor az ütések metrikusan lényegtelen részletei elhallgattak, semmi különös nem történt a hallással összefüggő agyi aktivitással - mondta Henkjan Honing, a tanulmány társszerzője, az Amszterdami Egyetem kutatója. Ha azonban megzavarták a ritmust, különösen, amikor a hangsúlyos leütés elmaradt, a csecsemők agya hibajellel válaszolt. Ez azt jelzi, hogy a ritmusmintázat nem felelt meg az agyuk által bejósoltnak.

"A csecsemő hallórendszere ugyanúgy működik, mint a felnőtté, mindig előrejelzést alkot. Ha ez hibás, hibajel segíti annak megállapítását, milyen távol van a valódi céltól" - magyarázta Winkler.

Míg a beszélt nyelv kifejlődéséhez egy évnél is több kell, a zene az egyik legkorábbi dolog, melyet a szülők megosztanak gyerekeikkel - véli Honing. A felnőtt beszéd az egyes hangok szintjén általában nem tartalmazza a zene lüktető szabályosságát, ám amikor a szülők a babákhoz beszélnek, ösztönösen dallamos és ritmusos hanglejtésre váltanak az érzelmi üzenetek kommunikálásának módjaként. A csecsemők felfogják a haragot, boldogságot és szomorúságot is abból, ahogy gondviselőjük turbékol és gügyög.

Winkler szerint szerkezeti szinten bizonyos beszélgetési protokollok összehangolt ritmust igényelnek, amely valószínűleg egyedien az emberre jellemző. "Ha valaha is olyannal beszélnénk, aki nem hangolódik ránk, például számítógéppel, az lenne az érzésünk, hogy nem vagyunk képesek kommunikálni" - tette hozzá Winkler.

A magyar pszichológus úgy véli, a csecsemők ritmusészlelése fogékonnyá teheti őket a megkülönböztetetten emberi tanítási hajlandóságra. "A majmok sosem tanítanak, a kismajmok úgy tanulnak, hogy egyszerűen igyekszenek felülmúlni szüleiket" - mondta Winkler. Az ember azonban az információcsere olyan formája mellett köteleződött el, ahol az új tudás befogadójának szinkronizált módon (nem túl gyorsan, nem túl lassan) kell válaszolnia, hogy a megértést átadja. A zene, a ritmus képviselete az agyban így az emberi tanulást is szolgálhatja.

Forrás:
Medizona.hu
Elsődleges forrás: MTI