Óvodából az iskolába - az iskolakezdés nehézségei

Hamarosan itt a szeptember és kezdődik az új tanév. Sok család, ahol a gyermek még csak nagycsoportos lesz, nyugodtan gondol erre az évre, hiszen még messze van az iskolakezdés. Pedig érdemes felmérni azt, hogy ez az az év, amikor egy kis odafigyeléssel, tudatossággal könnyebbé tehetjük gyermekünk majdani iskolába lépését.

Becslések szerint Magyarországon az általános iskolát kezdő gyermekek 15-30 százalékánál a tanulmányok megkezdése nem tekinthető zavartalannak. Tehát az óvoda szabadabb, kötetlenebb világából kikerülve az általános iskola sokuknak komoly problémát jelent, ahol kötött a napirend, az addigi játékot a tanulás váltja fel, és az új környezetben új társak, új pedagógusok lesznek.  Az addig megszokott életritmusa, napirendje felbomlik, kötelességei, feladatai lesznek, rövid lesz a játékra szánt idő. Megváltoznak az intézményben és a családban is a feléje irányuló elvárások. Ha nem gördülékeny a váltás, akkor ez meghatározhatja a gyermek további életpályáját is. Jelentkezhetnek viselkedési, magatartási zavarok, melyek alapján nem szabad megbélyegezni „rossz gyereknek", hanem odafigyelni arra, hogy a gyerek ezzel jelzi, hogy nehézségei vannak az alkalmazkodásban. De továbbmenve tanulási problémák is jelentkezhetnek, és egy ép intellektusú, átlagos képességekkel bíró gyermek is mutathat tanulási zavart, mely nem valós, hanem a kiegyensúlyozatlan oktatási rendszer áll mögötte.

Felmerül a kérdés, hogy ez miért van így? Az óvoda feladata nem az, hogy nagycsoportban felkészítse a gyerekeket az iskolára? A válasz igen. Sajnos azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy mégis nagyon nehéz helyzetbe kerülnek a gyerekek, amikor az iskolát kezdik. Napjaink felgyorsult életvitele, a társadalmi elvárások, hogy az élet minden területen gyorsan és maximálisan kell tejesíteni - többek között megmutatkozik az általános iskola első évében is, ahol ugyan a cél az, hogy a kisgyermek megtanuljon írni, olvasni, számolni, mégis ezt olyan rohamtempóban várják el tőlük, mely irreális az addigi - óvodai tempóval, elvárásokkal szemben.

Nagycsoportban minden játékos formában zajlik, a gyermek igényeihez igazodik, míg az iskolában a gyermeknek kell maximálisan alkalmazkodnia a napi többszöri 45 perces tanórákhoz, melyeket csöndben, figyelve végig kell ülnie. Míg a nagycsoportban az irányított foglalkozások után játék következik, addig az iskolában a tanórák után leckeírás, gyakorlás a feladat. Sok gyermek tanulási problémája adódik még abból is, hogy nem volt elegendő az a tudás, amellyel az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket úgy alakították ki, hogy feltételeznek bizonyos ismeretet, képességeket. Ha ezek hiányoznak, és nem tudja gyorsan pótolni őket, lemarad. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Ha ezt nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben.

Mit tehet a szülő, hogy segítse gyermekét?

Az iskolaérettség a legfontosabb kritérium, melyre oda kell figyelni, mivel ez jelenti, hogy a gyermek fizikailag - testileg, szellemileg, gondolkodásában, szociálisan, kommunikációjában és gondolkodásában is éretté válik az iskolai kihívásokra.

Érdemes még az iskola- és tanítóválasztás kérdéskörét alaposan körüljárni. A család és a gyermek igényeit kell szem előtt tartani, érdemes a választandó iskola nyílt napjára elmenni, találkozni a leendő tanító nénivel, megismerkedni az iskola nevelési-oktatási szellemiségével. Fontos lenne az is, hogy a gyermek is megismerje leendő iskoláját.

Kifejezetten fontos odafigyelni arra is, hogy sokat meséljen a szülő gyermekének, töltsék aktívan az együtt töltött időt, társasjátékokkal, közös tevékenységgel. Emellett hagyják a gyermeket önállóan is tevékenykedni, felfedezni, nem kell már mindig "fogni a kezét", a játékokban hagyják nyugodtan veszíteni is, nem kell mindig mindennek sikerülnie elsőre - ezt is meg kell tanulnia! Beszélgessenek sokat!

Logopédusként tapasztalom, hogy a diszlexiás gyerekek egy része csak „szerzett" diszlexiás, mely az idő előtti, helytelen betűtanítással (is) magyarázható, ezért óvok minden szülőt, hogy nagycsoportban elkezdje otthon a gyermekét olvasni, írni tanítani. Ha a gyermek érdeklődik, elzárkózni nem kell, úgyis magába szívja azt a tudást, melyet érdekli, de erőltetni nem szabad!

A kis óvodás megérik az iskolára - ki lassabban, ki gyorsabban, de nem mindegy, hogy milyen környezetben, milyen talajból táplálkozik. Ebben tudunk neki segíteni mi szülők - és szakemberek - óvodapedagógusok, logopédusok, fejlesztő pedagógusok: odafigyeléssel, törődéssel, türelemmel és számára elegendő idő biztosításával!

Forrás:
Wagnerné Hámori Judit
logopédus, beszéd.hu