2008. 04. 04. 00:00
Cimkék: gyógypedagógia, oktatás, terápia, zene, zeneterápia,
A cikk értéke:
"A művészet gyógyszer, gyógyító erő, az öngyógyítás egyik legfontosabb eszköze, módja. Mi másért jöttek volna létre a különböző művészeti ágak az emberiség hajnalán, ha nem a testi és a lelki bajok csökkentésére.
A művészetterápia már ma is sok területen egészíti, vagy éppen helyettesíti a közvetlen orvosi beavatkozást és gyógyszerfogyasztást. Ha elnyeri majd a szerepéhez, feladatához és hatékonyságához méltó rangját mindenütt, ha ehhez megkapja a szükséges támogatást, a képzési lehetőségeket és a működési feltételeket, beláthatatlan távlatok nyílnak a gyógyító munkában való alkalmazás területén". (Vizi E. Szilveszter)
A szociális munkás is részese ennek a gyógyító folyamatnak. Kompetenciája kiterjed a mentális és szociális bajok csökkentésére, segítséget nyújthat handicappal élőknek, hátrányuk leküzdésében, elősegítheti a perifériára szorult ember társadalmi rehabilitációját. Ilyen szinten - azt is mondhatjuk - hogy a művészet és gyógyítás egy tőről fakad. Megtalálva a művészetterápia és a szociális munka közös vonásait a szociális munkás szakmai eszköztárát bővítheti a művészetterápia alkalmazásával.
Feltételezem, hogy ha nem is gyakorló terapeutaként, de informátor, közvetítő vagy klasszikus szociális segítő szerepében mindenképpen helye van az alkalmazott művészetterápiákban.
A dolgozat struktúrája
Dolgozatomban öt művészetterápiás területet mutatok be:
A művészetterápiákról előzetes ismeretekkel nem rendelkezem, egy számomra teljesen új szakterülettel foglalkozom. Az egyes terápiák bemutatásánál két fő szempontot veszek figyelembe:
a) a terápia ismertetése szakirodalmak segítségével,
b) a terápia gyakorlati alkalmazásának bemutatása személyes tapasztalat alapján.
A szakirodalmak segítségével ismertetem a terápia működését, módszereit, és természetéből fakadó hatásmechanizmusát. Részletességre törekszem.[1]
A terapeutától művészetterápiás koncepciójáról érdeklődöm, továbbá:
A foglalkozásokon szerzett saját élményeimről, tapasztalataimról is beszámolok. A szociális munkás szemszögéből közelítek a témához, helyünket és szerepünket keresem a művészetterápiákban.
A MŰVÉSZETTERÁPIÁRÓL ÁLTALÁBAN
Már az ókori leletek sejtetik, milyen jelentős szerepet játszott a művészi megjelenítés a mágikus gyógyító szertartásokban. Akár a sámánok, akár a keleti gyógyítók jól ismerték a személyiségformálás lelki gyógyhatását. Az ógörög gyógyító művészetben is központi szerepet játszott a lelkiállapot ún. múzsai kezelése. Aristotelész a muzsika, a költészet és a dráma tisztító hatását hangsúlyozta, ami „derűs örömre" vezet. Azonban az orvoslás alkotó hagyománya, amely a betegek alkotó erőit is „felgerjesztette", idővel feledésbe merült.
A modern pszichiátria úttörői a XVIII. Század végén alkalmazták ismét a lelki és elmebetegek kezelésében a festészetet és a színházművészetet.
A kreatív eszközökkel való megjelenítés mozgósítja az ember alkotóerőit, ami az önmegvalósítás egyik útja. Az alkotófolyamatban az elfojtott félelmek és vágyak felismerhetők és szimbolikusan kifejezhetők. A saját alkotások szemlélése büszkeséggel tölt el, erősíti az öntudatot és a saját képességekbe vetett bizalmat. A terápia szempontjából nem az alkotások művészi minősége a fontos, hanem az a folyamat, melynek során megvalósultak és az, amit alkotójuk számára jelentenek.
A művészetterápiás módszerek repertoárja tág határok között mozog, festés, formázás, éneklés, muzsikálás, tánc, színészkedés, bábozás, rímfaragás.
A terapeuták a megfelelő módszer kiválasztásával abból indulnak ki, hogy mindegyik módszernek különleges hatása van. Például: a színekkel és formákkal végzett munka felderítő hatású és elősegíti az önállósodást. A muzsikával való foglalkozás figyelmet, kifejezéskészséget és kapcsolatteremtő képességet kíván. A mozgás és a tánc a kibontakozást segíti elő és felkelti a kapcsolatteremtés igényét. A színpadi játék és a „költészet" által élesebben látjuk önmagunkat és felismerjük vágyainkat. (In: Család és Egészség, Szelíd Gyógymódok fejezet)
ZENETERÁPIA
„Luther Márton szerint a muzsika a legjobb balzsam a megszomorodott ember számára, ami által a szíve ismét elégedetté és felfrissültté válik. Lágy melódiák megnyugtatnak és oldják a feszültséget. Mérhetően csökkentik a vérnyomást, a pulzusszámot és a légzés gyakoriságát. Oldják az izmok feszültségét, hangulati változást, álmosságot idézhetnek elő." Pl. Johann Sebastian Bach az egyik darabját rendelésre írta egy alvászavarokkal küszködő ember számára. Nyugtalanító ritmusok és harsány disszonanciák viszont fokozzák a vérnyomást, a szív, a pulzus és a légzésritmust. Az erőteljes zene a belső izgalmi állapotot kábulatig, fájdalomig fokozhatja.
A harmonikus muzsika alkalmazkodik a szervezet szükségletéhez;feszültségkeltést vagy feszültségoldást idéz elő. „A muzsika az egész emberre hat; asszociációkat, szorongásokat és vágyakat kelthet életre, amelyek visszanyúlnak a korai gyermekkorba. Ezért a zenedarabok más-más embereknél teljesen különböző reakciókat válthat ki. Ilyen módon a muzsika tematizálhatja a problémákat, melyek egyébként felderíthetetlenek lennének." (In: Család és Egészség; Szelíd gyógymódok)
A II. világháborút követően foglalkoztak a harcmezőkről visszatértek problémáival. Olyan volumenű pszichés hatások érték őket, hogy ennek következtében képtelenek voltak visszailleszkedni a társadalomba. A szakemberek sok esetben nem tudták verbálisan megérinteni őket, tehát egy ősibb, „beszédnyelvet" hívtak segítségül; a zenét. A verbalitás előtti szint régebbi keletű, a művészetterápiák zömében ezt a kommunikációs szintet célozzák meg.
Korunkban egyfajta kommunikációs túlkínálat jelentkezik: Interneten, vagy SMS formájában. Ez esetben az emóció nem jön át, személytelenné válik a társalgás. Így mindinkább elveszítjük ösztönös ősi tudásunkat, ami elidegenedésünket fokozhatja. (In: Vargáné Urbán Katalin: előadás 2003. április ELTE, BG.GYTF)
„Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet őt. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken." (Kodály Zoltán)
A zene megtartó erejét példázza a félkarú zongoraművész Zichy Géza gróf előadói pályafutása. Életútja talán példa arra is, hogy a zene túlnő fizikai valóságunkon, megfoghatatlan ősi, csodálatos ösztönvilágunkba ágyazza be magát mindhalálig.
„Zichy Géza gróf 1849-ben született. Már 3 éves korában megismerkedett a zongorával. 5 éves kora óta volt zongora tanára is, aki a kotta mellőzésével, hallás után oktatta. Zichy szerint tanára így értékelte előmenetelét: a jobb keze rendkívül ügyes, de a balból semmi sem lesz". 1863-ban vadászat közben véletlenül átlőtte jobb karját, melyet amputálni kellett. Nagy akaraterővel az újratanult mindennapi teendők mellett folytatta a zongorázást. Három év múlva, 1866. egy jótékonysági hangversenyre saját szerzeményű szonátáját és magyar népdalokat adott elő. Olyannyira nagy sikere volt, hogy a kor szigorú bécsi zenekritikusa Eduard Hanslich, a következőképpen méltatta: „A legcsodálatosabbat a zongoraművészet körében legutóbb egy egykezű mutatta be, Zichy Géza gróf. Játszani sokat tudnak, némelyek el is bűvölnek, de valósággal megbabonázni csak Zichy képes. Rendkívül ügyes futamokkal, gyors ugrásokkal... azt a látszatot kelti, mintha nem öt, hanem tíz ujjával játszanék." (In: Dr. Varró Alexander Legenda és valóság II/l)
A gyakorlati tapasztalat és a tudományos kutatás egyaránt igazolják, hogy a zene és a zene művelése fontos eszköze a személyiség kiegyensúlyozott fejlődésének. A zene által fejlesztett képességek kedvezően befolyásolják az egyén szocializációját érzelmi gazdagodását és általános tanulási teljesítményét. Kodály tanár úr sorai szerint „Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat, nemcsak egy részt. Megszeretteti az iskolát."
„....a zene nemcsak zenére tanít. Ezek a gyerekek jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarabb olvasnak folyékonyan, mert a mondatban érzik, éreztetik az összefüggő zenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent. A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik. Végül nő a gyermek önérzete: valamit tud, amit a felnőttek sem kicsinyelnek, vagy éppen nem is tudnak... A gyermek emberi fejlődésének nincs ennél hatásosabb eszköze."
Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország." (Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket! 1956)
„Az együttzenélés nagyfokú egymásra figyelést, és egymásra hangolódást igényel) A zene művelése és a zene hallgatása sokféle módon érint és befolyásol bennünket." Elszemélytelenedő, egyre több lelki problémával küzdő világunkban társadalmi és gazdasági szempontból sem elhanyagolható, hogy a művészetekkel, így a zenével hatékonyan segíthetjük a felnövekvő nemzedékek egészséges személyiségének kialakulását, illetve megőrzését. Hiszen, érzékenységük, ráhangolódni tudásuk, empátiájuk erősen befolyásolja lelki teherbírásukat, cselekedeteiket, s ezen keresztül a társadalom boldogulását. (In: Hang és lélek. 61. oldal)
Hans Günther Bastian több berlini iskolában felmérést készített a zenélés és a szociális viselkedés közötti összefüggésekről. Bastian számos szociális aspektust vizsgált zenecentrikus és kontroll osztályokban. Egy szociogramm segítségével felmérték a gyermekek közti szimpátia és antipátia mértékét, és az alábbi következtetésre jutottak. A zenecentrikus osztályokban jóval kevesebb a teljesen kiközösített gyermek, mint a kontrollcsoportban. A Marburgi Viselkedéslista (MVL) segítségével megkérdezték a szülőket és nevelőket a gyermekek szociális viselkedéséről. A zenecentrikus osztályban tanuló gyermekek szülei sokkal nagyobb számban számoltak be gyermekeik jó kapcsolatteremtő és problémamegoldó képességéről, mint a kontrollcsoportosok szülei.
Az FDI-teszt segítségével a gyermekek szociális integrációját vizsgálták. Az eredmény: a zenecentrikus osztályokban tanuló gyermekek mind szociális, mind érzelmi, mind teljesítménymotivációs szempontból jobban integrálva érzik magukat, mint a kontroll osztályokban tanuló gyermekek.
Bastian a következőképpen értékeli a fenti eredményeket „...az együttmuzsikálás szociális aspektusai egyértelműen megmutatkoznak... A zene, mint kapcsolat és érzelemfejlesztő eszköz, illetve az együttzenélés, mint tevékenység, valóban összetéveszthetetlen és egyedi módon fejleszti a közösséget, és járul hozzá az osztály szociális, érzelmi és teljesítménymotivációs integrációjához." (In: Rainer Knappek Az intenzív zenei nevelés hatása a gyermekek általános és individuális fejlődésére. - Hang és lélek)
A zene személyiség és készségfejlesztő hatása mellett, gyógyító felhasználása szerteágazó.
A receptív zeneterápia: hallgatva, befogadó-felvevő formában fejti ki többféle jótékony hatását. Érzelmi, indulati felszabadulást eredményez (reaktív zeneterápia); elősegítheti a testi-lelki feszültségszabályozást (regulatív zeneterápia); megidézhet elmúlt eseményeket, és a jelenbe hozhatja őket (induktív zeneterápia); kommunikációt elősegítő, ráhangoló, emlékezést kiváltó kezese lehet a verbális terápiában (kommunikatív zeneterápia). Az aktív zeneterápia, a hangszerek választása vagy alkalmazása szerint sokféle zenélésre kínál lehetőséget: a használati tárgyak hangeffektusainak felhasználásától, az improvizatív zenélésen át, a kotta alapján történő reproduktív zenélésig. (In: Hang és lélek, Bagdy Emőke: Úton a zene és az ember lelke felé)
1., AKTÍV ZENETERÁPIA - ORFF MÓDSZER
A zene szerepe a gyógyításban már nagy múltra tekinthet vissza. Ennek kutatására és terapaeuták képzésére iskolák jöttek létre Európában és Európán túl.
Az 1961-ben alapított Orff Intézet lényegében egy főiskola, amely a salzburgi Mozarteum egyik fakultása. Tizennyolc éves kortól lehet ide felvételt nyerni, első tanulmány esetében négy posztgraduális képzésben pedig két évre. Orff elgondolásában a zene csak a mozgás, a tánc és a beszéd integrációjában érhető meg a maga teljességében. A felvételizőknek 8-10 fős csoportokban kb. másfél órás improvizációs mozgásgyakorlatokat kell végezniük. A zenét a felvételit vezető tanár szolgáltatja; Orff hangszereken eredeti ritmuskombinációkat játszik. A közös improvizációs mozgásgyakorlatokat, egyéni 3-5 perces mozgásetűdök követték. Az intézet hallgatói nézőként jelen lehettek a felvételi vizsgán. A szóló hangszervizsga érdekessége; hogy az utolsó feladat egy olyan rögtönzés volt - kinek-kinek a saját hangszerén - melynek témáját a felvételi bizottság adta; pl. hirtelen fényesség a sötétben, esti neszek stb. A csoportos hangszeres improvizációs vizsgán; - Orff hangszereken - gyermekdalokhoz, néhány hangból álló ostinátót kellett rögtönözniük, ütőkíséretet kitalálni, vezényelni, vagy éppen szólót játszani. Azok a hallgatók, akik a posztgraduális kurzusra jelentkeztek, egy zenei foglalkozást vezettek le, pedagógiai gyakorlatuk bemutatásaként.
Tehát az Orff Intézetben tanulni vágyó és zeneterapeuta végzettséget szerző hallgatók alapos zenei előképzettséggel kell rendelkezzenek ahhoz, hogy felvételt nyerhessenek az intézetbe.
Az oktatás keretében heti 2-3 alkalommal folynak a „Lebenshilfe" azaz életsegítő órák. Középsúlyos értelmi fogyatékos, vagy súlyosan mozgáskorlátozott, spasztikus betegeket hoznak egy közeli intézetből speciálisan felszerelt mikrobusszal. A főiskolások lehetőséget kapnak, hogy megtanulják a velük való zenés foglalkozást. Az intézet felszereltsége ideális, de így is időigényes, az órákra való felkészülés, a terem átrendezése, hangszerek átalakítása olyanra, ami a spasztikus ember számára is megfogható. Ezek nagyon lényeges dolgok, fogyatékos embertársaink szempontjából, akiknek az életminősége éppen az ilyen odafigyelő apróságokon múlik. (In: Dr. Madarászné Losonczy Katalin: Orff Intézet 1995. Vizsgák és mindennapok az intézet életéből).
Az Orff módszer - Magyarországon kevésbé ismert - progresszív zenei irányzat. Lényege a játékosság és a kreativitás fokozása a gyermekek zenetanításában, a ritmikai érzék és a rögtönzéskészség fejlesztése. Kodályhoz hasonlóan Orff is azon a véleményen van, hogy a zeneoktatást a legfiatalabb korban kell elkezdeni. Ehhez nem kellenek mindjárt hangjegyek, hangkörök, hanem zenei tapasztalás kell. A gyerekek énekeljenek, játszanak hangszereken „Fontosabb, hogy improvizáljanak, minthogy kész mintákat adjunk a kezükbe. Nem kell mindjárt a kottákkal kezdeni.... Hagyjuk, hogy közel kerüljenek a hangszerekhez, hogy tudjanak a testükkel, mint hangszerrel bánni, képesek legyenek az egész testükkel érzékelni a zenét, merjenek minél több mindent kipróbálni."
Orff szerint a zeneoktatás nem „csak" a zenei vezetésről szól, hanem alapvetően a nevelésről. Ennek szellemében a zenetanulás ne legyen „öncélú", hanem valami olyasmi, ami a saját életünket és más emberek életét is gazdagítja." Zenei módszerét az öt kötetből álló „Schulwerk"-ben adta közzé. „Orff Schulwerkjének tágabb pedagógiai és pszichológiai jelentősége is van: fejleszti a gyermek figyelmét, reagáló képességét, fantáziáját és alkotókészségét, érzelmükre hat és megelégedéssel tölti el őket alkotó munkájuk felett. Az a gyermek, aki zeneileg egyelőre nem kifejezetten fejlett, szintén érvényesülhet és aktívan részt vehet a játékban, ha nem intonál pontosan, érvényesülhet még mint valamelyik hangszer megszólaltatója, táncolhat, kifejezheti magát mozdulatokkal, beszélt szóval, ritmussal, részt vehet a hangszerelésben. De hisz éppen ez a célunk, hogy a képességeinek megfelelően minden gyermek aktív legyen." A motiváció felkeltése Orff módszerében szinte korlátlan. Az említett szabad asszociációs zenélésen és mozgáson túl a hangszerek készítésében is bevonjuk a gyermekeket. Az Orff intézetnek egy külön e célra kialakított műhelye van, ahol tanári irányítással a gyerekek a legkülönbözőbb hangot adó zeneszerszámokat állítják elő. Alapanyagnak egyszerű természetes anyagokat használnak; fenyőléc, mogyoró és fűzfavessző, spárga, papír, üveg, de a háztartási hulladék is felhasználásra lel. Pl. konzervdoboz, üvegháló kupak stb. A színjátszás és a zenélés összekapcsolásával is dolgozhatunk a zeneterápiás foglalkozásokon. Az alapfokú zenés színházban, a 8-12 évesek egy évig dolgoznak együtt a csoportban. Ez a korosztály amúgy is igényli a valamilyen csoporthoz való tartozást. Ebben a csoportban senki sincs egyedül, hiszen együtt dolgoznak, gondolkodnak, zenélnek. Egy bizonyos témát kiválasztanak, s azzal foglalkoznak abban az évben. Egy félév kell ahhoz, hogy a csoport kialakuljon. A gyerekek megismerik egymást, közösen dolgoznak a történeten. Sokféle variációt kipróbálnak, a dallamokat, melyeket ők alkotnak, improvizálnak, otthon akár le is írhatják, tánckoreográfiákat készítenek, megtervezik a ruhákat, a díszleteket, összeválogatják a kellékeket, fényhatásokat próbálnak ki, dramatizálják a történteket. A végén előadják az elkészült darabot. (In: Parlando, 1996/2)
2. AZ ULWILA MÓDSZER
Az Ulwila módszer kidolgozója és névadója Henrich Ullrich. A németországi Frankenthal város gyógypedagógiai iskolájának vezetőjeként, az iskola pedagógiai programjába a zenét tette első helyre. Módszerét az értelmi fogyatékos gyerekek oktatására fejlesztette ki, egyetemi tanárával Wilberttel együtt. Innen a módszer elnevezése, az Ullrich és Wilbert nevek kezdőbetűiből Ul-Wi-la. A speciális program keretében a tanulók közös reggeli énekléssel és tánccal kezdenek minden napot. Ezután a nap hátralévő részében a diákoknak további két zenés foglalkozásuk van. A zenekari próba még ezeken felül következik. Mindez csak egy kis létszámú iskolában valósítható meg, a tanulók összlétszáma 35 fő. „Az értelmi akadályozottság kórképei azonosak más hasonló német vagy magyar iskola diákjainak kórképeivel. Mégis az iskola légköréből és a gyermekek viselkedéséből, rögtön érződik, hogy itt valami más.
Szembetűnő a tanulók fegyelmezettsége. Ezt nem szigorral érik el. Ezek a gyerekek szeretnek énekelni, szeretnek zenélni. Napi harmadik zeneórájuk hírére is futnak a zeneterem felé, ahol aztán türelmesen kivárják, amíg a játékban rájuk kerül a sor. Dal repertoárjuk több száz népdal, komolyzenei és könnyűzenei műdal. Jókedvűek. Jórészt olvashatóan írnak, lassan, de érthetően olvasnak. Ügyesek, önállóak, látványosan többet tudnak, mint máshol a hasonló sérültséggel küzdő gyermekek." Idekívánkozik Kodály Zoltán egyik mondata: „Meggyőződésem, hogy idővel (...) általános lesz az a tapasztalat, hogy ahol zene egyenrangú tárgy, minden tárgyat könnyebben és jobban tanulnak a gyermekek."
Az Ulwila-módszer hét alapterületre épít:
a) Éneklés
- Ullrich bebizonyította, hogy több versszakos, nehéz dallamú dalokat, sőt
Mozart Varázsfuvolájának néhány áriáját is képesek megtanulni ezek a
gyermekek.
b) Zenehallgatás
- Ullrich tervszerűen hallgattat egy-egy zeneművet, megbeszélik a hallottakat, néhány részletét eléneklik, hangszeren játsszák, s a programot közös koncertlátogatás zárja.
c) Zeneszínház
- Zenei részletekhez találnak ki történetet a gyerekekkel és azt el is játsszák.
d) Tánc
- Henrich Ullrich minden reggel közös tánccal, énekkel kezd az iskolában.
Spontán táncolás mellett, élőzenés táncházakat is szervez.
e) Zeneszerzés
- Értelmileg akadályozott gyermekekkel is lehet zenét szerezni, játékos úton.
Néhány hangos egyszerű hangszereken improvizálnak a viharról, szélcsendről, vonatról, stb. f) Hangszerkészítés
- Egyszerűbb csöngőket, nádsípot, dobokat készítenek.
g)Hangszeres zene
- Az ötvonalas kotta z értelmileg akadályozott gyermekek többségének áttekinthetetlen. Ezért Ullrich összeállította a színes kottarendszert. A kottákon megjelenő hangok színei, a hangszerek húrja, sípja, vagy billentyűje mellett is jelen vannak, így elegendő, ha a gyermek a színeket egyezteti. (In: Parlando 1996/2)
3. HAZAI PÉLDÁK
Az Ulwila módszert Vető Anna adaptálta magyarra, és a Down Alapítvány indította el magyarországi útján. Öt éve tanulnak zenét Down szindrómás fiataljaink; a legjobbakból összeállt egy tízfős együttes. Sikeres koncerteket adnak szerte az országban, vezetőjük és karmester Kövics Ágnes. A segítők gyógypedagógusok, vagy zenetanárok tanuló egyetemisták. Az Ulwila zenekarban értelmileg akadályozott vakok is vannak, akik számára tapintható jelekké változtatták a színes kották jeleit. (In: Psalmus Humanus - Püski kiadó 2002. XIV. Zenetanítás a gyógypedagógiában).
A vak gyermekek képzésének mindig is része volt a zenei nevelés. A Pesti Vakok Intézetét 1825-ben alapították, az elsők között Európában. Dr. Mihályik Szidornak, a Vakokról Budán 1870-ben megjelent könyvében olvastunk arról, hogy „a zenéből taníttatik az ének, orgona, hegedű, cimbalom, fuvola, sipola, gordonka." Az 1930-as évi tanterv szerint az itt tanulóknak heti 24 ének-zene órájuk volt. Kitanulhatták a következő szakmákat, zongorahangoló, hangszerjátékos, és kántor. A II. világháború előtt 150 vak kántor működött az országban. A vakok Homérosz Mozijában, a némafilmek idején vak zenészekből álló zenekar játszott. A manufaktúrás műhelyekben foglalkoztatott vak dolgozókból szerveződött Homérosz kórus 1928-ban 60-80 tagot számlált. Több Kodály ősbemutatót is tartottak, bemutatták a Mátrai képeket is. 1938-ban, 1964-ben és 1981-ben hanglemezt adtak ki. 65 évi működés után 1993-ban a kórus feloszlott.
A zenével, tánccal való foglalkozás oly módon jelent motivációt a vakok számára, „hogy ők most olyasmit csinálhatnak, amit a látók. Ezzel egy kicsit ők is látóvá válnak, illetve ezáltal a látók jobban elfogadják őket" - mondja Németh Tamás, vak zongoraművész. Németh Tamás 1991-ben „életre hívta" az Ungaria zongoranégyest vak zenészekből. A négy magyar pianista kezdetben a vakok Homérosz kórusában énekelt együtt. Repertoárjukban az igényes művészi zene mellett könnyed hangvételű, népszerű darabok is megtalálhatók, valamint kortárs szerzők eredeti kompozícióit is játsszák. Műsorukból a Magyar Rádió és Televízió felvételeket készített. Fellépéseket, koncerteket az ország bármely részén vállalnak, hangversenyeik bevételeit a vak gyermekek támogatására fordítják. (In: Psalmus Humanus: XIII. Fizikai fogyatékosok és sérültek számára)
A szociális és kulturális hátrányok leküzdéséhez, Sáry László kreatív zenei gyakorlatai különösen ajánlottak. E gyakorlatok segítséget nyújtanak a gyerekek (vagy éppen felnőttek) számára, kreativitásuk, memóriájuk és együttműködő készségük fejlesztéséhez.
„Az 1970-es évektől sok olyan zenét írtam, amelyek a játékosokra és a közönségre egyaránt jótékony és megnyugtató hatást gyakoroltak.
1976-ban pszichiáter barátom kérésére az akkor frissen készült kompozíciókat - Kotyogó kő egy korsóban - lejátszottam a tatai elmeosztály betegeinek. Meglepetésemre ugyanazt a pozitív hatást és eredményt tapasztaltam, mint a koncertlátogató közönség vagy egy zenészekből álló hallgatóság esetében.
Ekkor határoztam el, hogy darabjaim mintájára készítek olyan gyakorlatokat, amelyeket a betegekkel együtt képesek leszünk feldolgozni és megoldani, illetve előadni. Ez időtől kezdődik aktív zeneterápiás tevékenységem. A hangok gyógyító hatását bizonyítja, hogy egy zeneterápiás hétvége után a betegeknek napokig nem volt szükségük gyógyszerre vagy orvosi beavatkozásra (...) 1994-től 6-10 éves, hátrányos helyzetű gyermeket tanítok Budapesten az Erkel Ferenc általános iskolában, saját gyakorlatomat és módszeremet használva egy európai multikulturális program keretében. A program címe: A zene mint az egyensúly és tolerancia forrása. Kezdeményezője Lord Yehudi Menuhin" - vallja Sáry László. Yehudi Menuhin 1994 őszén indította el ezt az európai pedagógiai mintaprogramot, Menuhin kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekeket kívánt megkeresni a programhoz. A program célját a következőképpen foglalja össze:
„A destruktúra energiákat konstruktív csatornákba tereli"
(...)
„A különböző nemzeti és regionális programok keretében elért kísérleti eredményeket európai szinten megerősíteni."
(...)
„Megóvni a fiatalokat már a kezdeteknél a negatív tulajdonságok - erőszak, kábítószer élvezet, érzéketlenség - kialakulásától. In: Psalmus Humanus - XII. Szociális és kulturális hátrányok leküzdéséhez.)
4. SAJÁT ÉLMÉNY URBÁNNÉ VARGA KATALIN ZENETERÁPIÁS ÓRÁIN
Urbánné Varga Katalin a Magyar Zeneterápiás Egyesület elnöke, a Zeneterápiás Világszövetség vezetőségi tagja. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán a gyógypedagógus hallgatók részére tanít zeneterápiát. A kiskovácsi Gálfi Béla Gyógyító és Rehabilitációs Intézet Addiktológiai, Pszichiátriai és Rehabilitációs Osztályain tart zeneterápiás foglalkozásokat. (In: Hang és lélek 169. oldal)
A 2002/2003 tanév II. félévében abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem a tanárnő zeneterápiát oktató óráin. Az órák első felében a tanárnő előadását hallgattuk az aktív zeneterápiáról, az Orff és Ulwila módszerrel ismerkedtünk meg. Az óra második felében pedig gyakorlatban kipróbálhattuk a tanultakat.
Orff és Ulwila hangszercsaládból választhattunk „zeneszerszámokat", később pedig az Ulwila színeskotta módszerrel dolgoztunk. A hangszerek kiválasztása sem volt egyszerű, mivel a dobon, xilofonon, különböző csengőkön, cintányéron, egyszerű fúvós hangszereken túl, számunkra teljesen ismeretlen formájú és hangzású speciális hangszerekkel is találkoztunk. Az első óra „nagy megmérettetése" a bemutatkozás volt. Ki-ki a választott hangszerét megszólaltatva kellett bemutatkozzon. Egy-egy bemutatkozás után a csoporttagok elmondhatták, hogy a hangok alapján mi is volt a benyomása a bemutatkozóról. Az esetek többségében a rövid jellemzés találó volt, és sokunkban az első AHA-élmény itt fogalmazódott meg. A következő órákon sem jelentett kisebb kihívást, a csend hangjainak a megzenésítése, vagy egy saját hang megválasztása fonal segítségével, amiből egy képet raktunk ki, majd ebből egy „partitúra lett", amit el is játszottunk.
Számomra egy sor önismereti kérdést vetett fel az a gyakorlat, amikor ki kellett állnom a kör közepére, hogy a csoporttagok játékát vezényeljem. Mennyire stimulált vagy fogott vissza a „rám van bízva" felelőssége. Mikor voltam határozott és mikor voltam bizonytalan? Miért nem vettem észre, hogy nem azt csinálja, amit a metakommunikációmmal közvetíteni akartam felé? Talán félreérthető volt a mozdulatom? Miért nem vettem fel a szemkontaktust? Végiggondolt volt-e a koncepcióm, vagy inkább a spontaneitásra hagyatkozott?
A visszajelzések fontosak voltak számomra, mert általuk sok minden megfogalmazódott bennem, így segítségükkel tovább dolgozhattam magamban bizonyos problémákon.
Sokunknak okozott szorongást ez a tény, hogy itt vagyunk egy zeneterápiás foglalkozás kellős közepén, és nem tudunk hangszeren játszani, nem szép az énekhangunk, kottaismeretünk is nagyon az alapokra szorítkozik. Feszültségeink folyamatosan oldódtak, és néhány óra után eljutottunk odáig, hogy ugyanúgy megmertünk szólaltatni egy hangszert, mint muzikális társaink. A hangsúly nem a zenélés minőségén van, hanem gátlások leküzdésén.
A másik tanulság számomra, hogy nem tudtam manipulálni hangszert. Amikor úgy éreztem, hogy most esetleg túl sok bennem a feszültség és ez egy erősebb leütésből kiderül, megpróbáltam líraibbá tenni a tájékot, finoman kocogtatni a hangszert. Ez olyan „jól" sikerült, hogy egy határozatlan, élettelen, alig hallgató hangzás lett az eredménye. Ha most ezzel kezdünk eldolgozni, ez teljesen tévút, és nem a csoporttagok számára, hanem számomra. Összegezve: ezeken a zeneterápiás foglalkozásokon számomra a zeneterápia önismereti hatása került előtérbe.
5. ZENETERÁPIA A MAI MAGYAR GYAKORLATBAN
URBÁNNÉ VARGA KATALIN KONCEPCIÓJA
A receptív zeneterápiában elsősorban hallgatjuk, befogadjuk a zenét, nem kell tennünk semmit. Itt egy sor befolyásoló tényezővel kell szembenéznünk. Neveltetésünk befolyásolja a zenei ízlésünket.
Adott lelkiállapotunk is befolyásolja, hogy milyen zenére reagálunk. Ezért főleg, ha csoporttal dolgozik az ember, nagyon nehéz eltalálni, hogy az a zene, ami pl. 8-10 emberhez szól, az mindenkit azonos módon érintsen meg.
Befolyásolja az érintettséget az is, hogy ki mennyire tud belemerülni, ráfigyelni a zenére. Nehéz differenciálni, hogy mit érzett vagy tapasztalt az illető a receptív terápia alatt, mivel nagy a lehetősége a „belemagyarázásnak". „Ezért én szívesebben dolgozom aktív zeneterápiával" - mondja a tanárnő. Tudniillik ott maga a kliens is tapasztalhatja a történéseket jóval kevesebb lehetőség van a mellébeszélésre. Pl. ha ott ülünk a hangszerek körül, mindenki feláll és választ magának egy hangszert, de van egy ember, aki nem áll fel és nem választ ez arról szólhat, hogy az illető tagad valamit, nem akar együttműködni. Ezt nem a terapeuta vagy a csoport beszéli bele, hanem ezt saját maga is láthatja, tehát szembesülhet magával. „Én ebben látom az aktív terápia legnagyobb erejét." Vagy szabad improvizációs gyakorlatok során, a kezdetben kénytelen, kelletlen kezébe veszi a kliens a hangszert, mert nem akar kilógni a sorból. Majd észre sem veszi, hogy az együttzenélés ráhangolta az együttműködésre, csak azt tapasztalja, hogy annyira élvezi, hogy legszívesebben abba sem hagyná.
A továbbiakban az aktív zeneterápia hatékonyságáról kérdeztem a tanárnőt.
„Önmagában a terápiás forma semmire sem képes, fontos a kliens együttműködése. Ha a kliens együttműködő, akkor fantasztikus hatékonyságú tud lenni. Ezt úgy értem, hogy egyik alkalomról a másikra szemléletváltás tud megszületni, ami azt jelenti, hogy a továbbiakban elindulhat egy személyiségkorrekció, ami pszichoterápiás hatású. Mert a szemléletváltás segítségével én ugyanazokat a szituációkat a továbbiakban másként értelmezem és másként élem meg és másképpen reagálok. Nem mondom, hogy mindig, de benne van az AHA élmény, ami már nem engedi, hogy ugyanúgy reagáljak, mint eddig."
A kiskovácsi Gálfi Béla Intézetben alkoholbetegekkel is foglalkozik a tanárnő. A terápiákat orvos írja elő, egy-egy betegcsoport 8 alkalommal vesz részt a foglalkozásokon, jelenleg 11-en vannak a csoportban. A hatékonyságról a következőket tudom meg: öten vannak, akik csak felszínen reagáltak, az egészet mélységében nem értették meg és nem fogadták el. Számukra valószínűsíthetően nem hoz hasznot a terápia. Hatan vannak, akik átélték az AHA élményt, ebből négyen ha tovább dolgoznak gondolatban, akkor elképzelhető, hogy hosszútávon profitálnak a terápiából. Két embernek viszont komoly esélye van a változásra.
Ahogy Kodály Zoltán szerint „A zene mindenkié!" úgy Urbánné Varga Katalin szerint a zeneterápia mindenkié „Születéstől a halálig, és mindenkivel lehet foglalkozni még a kómásokkal is. Nem csak betegekkel, én kifejezetten prevencióként szeretném. A vágyam az, amit az idén meg is próbáltam egy általános iskolában. Heti két órában dolgoztam a gyerekekkel, aminek lényege az önismeret, a kudarctűrés, a konfliktuskezelés, érzelmek feldolgozása, érzelmek kimutatása, kommunikációs készség fejlesztése. Ez sokkal fontosabb lenne, minthogy tudjanak gyököt vonni."
Az iskola egy külföldi pályázatot nyert és ennek egyik előírása volt, hogy zeneterápiás foglalkoztatást tartsanak a gyermekeknek. Két csoportot indítottak egy alsó és egy felső tagozatosat. Az alsó tagozatosoknál két pedagógus is segítette a tanárnő munkáját a foglalkozásokon. Megtapasztalhatták, hogy milyen változást idéztek elő a gyerekekben a foglalkozások, számukra is meglepő volt, ami kiderült a gyerekekről, hogy eddig a kezelhetetlen rossz tanulónak elkönyvelt gyerekek valójában mennyire kreatívak, érdeklődőek, fantáziadúsak. Mert ugye a pedagógusok, csak rossz tanulókat küldték a terápiára, a tanárnő tiltakozása ellenére is. Az sem győzte meg őket, hogy ezzel borul a csoportdinamika, mert szüksége a pozitív erő, aki ellensúlyozza a negatívat, vagy legalábbis konfrontálódásra biztosít lehetőséget. A felsősök esetében, ahol a felkérés ellenére a pedagógusok nem vettek részt a foglalkozásokon „én voltam az egyetlen pozitív erő a 12 negatív erővel szemben" - mondja a tanárnő. Itt fel is bomlott a csoport, a végén már csak hárman maradtak, érdekes módon a három legnehezebben kezelhető gyerek. Szerettek ide járni, érezték, hogy szükségük van erre. Maguk elé vették az összes dobot és másfél órán át verték. Ez arra volt jó, hogy kiéljék magukból a feszültséget. Amikor már kitombolták magukat utána együttműködően voltak, részt vettek a feladatokban. Pl. lerajzoltak egy kirándulást a táblára és azt lejátszották, majd megszólaltatták hangszeren. „Érdekes volt, mert az erődbe egy tankot is rajzoltak, de azt is megszólaltatták a hangszereken."
Az említett zeneterápiák zártak. Csak az adott intézményekben tartózkodó egyének vehetnek részt benne, azok is csak feletteseik utasítására. Elvileg ambulanter is működhetnének zeneterápiás csoportok, és a szociális munkások is küldhetnének ide klienseket, de jelenleg ilyen nincs. „nincs erre sem szakember, se fogadókészség, se státusz, se szemlélet. A szemlélettel van a legnagyobb bajom, mert azt tapasztaltam, hogy igazán csak az válik hívévé a zeneterápiának, aki már ezt kipróbálta. Csakhogy erre nagyon kevés ember szánja el magát."
Magyarországon a zeneterápia mint szakma hivatalosan még nem létezik. A képzést már akkreditálták, és most már lehet kérni a szakma hivatalos elismerését is.
A tanárnő a POTE és zeneakadémia Pécsi tagozatának közös képzésén zenei mentálhigiénikus és terapeuta diplomát szerzett. 92-ben indult a képzés és két évfolyamot indítottak. Ezután a képzést megszüntették mondván, hogy nem felel meg az EU-s elvárásoknak. 2003. szeptemberétől indul újra a képzés, humán előképzettséggel rendelkezők részére, másoddiplomaként. Jelentkezet orvos, szociális munkás, pszichológus, óvónő stb., és mindenki az alapdiplomájának megfelelően használhatja.
Pl. az óvónő az óvodában, és nem pszichiátriai betegekkel mert arra ott lesz a pszichiáter meg a pszichológus. A szociális munkás, ha drogosokkal foglalkozik, akkor szervezhet részükre és vezethet zeneterápiás csoportokat, ha pedig CSSK-ban önismereti csoportokban dolgozik, akkor ott hasznosíthatja zeneterápiás ismereteit.
Ha valaki felvételt szeretne nyerni ide, a zenei képzettség elengedhetetlen. Az előírás szerint hat év zeneiskola előképzettséggel kell rendelkeznie, de ezt módosítani szeretnék, közelítve a külföldi gyakorlathoz, ahol a végzős zeneterapeutának diplomája megszerzéséhez egy fél estét betöltő koncertet kell tudni adni.
A képzések elindításánál is nagyobb feladat a szakma hivatalos elismertetése. Ez még Németországban sem sikerült, holott ők már rég rendelkeznek akkreditációs képzéssel, sőt már doktorátust is lehet szerezni belőle. Ezért az EU-s országok létrehoznak egy zeneterápiás szakgrémiumot és amit az deklarál, az ajánlott, vagy kvázi kötelező lesz minden EU-s ország részére. Minden ország felvállalja, hogy regisztrációt vezet azokról a zeneterapeutákról, akik az adott országban működnek. Csak azok kerülhetnek be a regisztrációba, akiket leellenőriztek, hogy megfelelő képzettséggel rendelkeznek. Akik nincsenek legitimálva tőlük számon kérhető, hogy „sarlatán módon miért használják a módszert".
A tanárnő szerint a szociális munkás szakma, igenis érintett a zeneterápiás módszerek alkalmazásában. A már említett, zeneterapeuta szerepén túl, a szociális munkás szervezhet zeneterápiás, önismereti vagy segítő csoportokat, küldhet klienseket (majd) működő zeneterápiás csoportokba. Az említett problémák és dilemmák miatt ezek a lehetőségek a jelenleg még nem adottak, ez inkább a jövő. (In: Interjú Urbánné Varga Katalinnal, 2003. május)
6. RECEPTÍV ZENETERÁPIA
Fellegi Ádám: Gyógyító zene - élő zene
Ősidők óta köztudomású, hogy a zene gyógyító hatású, főleg a lelki megbetegedéseknél. Híres, mitikus példák: az őrjöngő, depressziós Saul királyt hárfajátékkal nyugtató ifjú Dávid, vagy Hippokratész, aki lant- és fuvolajátékot javasolt a gyógyítás hatékonyságának fokozására, és rajtuk kívül ezer és ezer példa az évszázadok folyamán mind bizonyítja, hogy ez a feltételezés nem makacs hiedelem, hanem intuitív tudás. Új elemet hozott - egyszerre jót és rosszat - ebbe az ősi meggyőződésbe az elektromos hangrögzítés, a hanghordozók megjelenése. Egészen a fonográf feltalálásáig nyilvánvaló volt, hogy zeneterápiát csak élő zenével lehet folytatni, eltekintve néhány mechanikus zenélő szerkezettől. A hangrögzítés viszont a zene hihetetlen elterjedését hozta magával, egyre jobb minőségű hangvisszaadással. De minden jóval vissza lehet élni - ez ebben az esetben is beigazolódott.
Ahelyett, hogy rögzített és élő zene kart-karba öltve munkált volna az emberért, a gépzene kezdte kiszorítani az élő zenét a terápiában. Olyan kényelmesnek látszott a CD-t föltenni! Csakhogy a rögzített zene, ha nem támaszkodik élő élményre, halott marad, nem kelti föl az érdeklődést, nem követeli ki az összpontosítást.
Ezért aztán, levonva a logikus következtetést mindebből, elhatároztam, hogy az Országos pszichiátriai Intézetben minden hónapban egy egyórás hangversenyt adok minden érdeklődő számára, aki ott van a VII-es osztályon.
A körülmények szegényesek, a pianínó gyenge, honoráriumról szó sem lehet egy olyan gyógyintézményben, ahol - úgy tudom - alapellátási gondok is adódnak a pénzhiány miatt. De megerősített elhatározásomban Albert Schweitzer példája, aki Afrikában az őserdei körülmények között is gyógyított, olyan eszköztárral, ami éppen jutott! Mert a beleérzés, a szeretet fontosabb minden anyagi feltételnél - persze, nem lebecsülve azok fontosságát sem.
A hatás? Istenem, ezt nekem nehéz megítélni. De az ebédlő, ahol Mozartot zongorázom, mindig zsúfolásig telt, nyolcvannál is több ember zsúfolódik össze,. Olyanokat is fölismerek, akik már gyógyultan távoztak, de a hangverseny kedvéért visszajárnak. A sok-sok hálás köszönet, amit kaptam, nem tesz elbizakodottá! Egy esetben azonban teljes biztonsággal megállapíthattam a zene gyógyító hatását - és ez az eset én magam vagyok. Ellene vethetné valaki, hogy hiszen én bármikor játszhatom Mozart vagy Bach zenéjét saját kiváló zongorámon, kényelmes otthoni körülmények között. És mégis, ott, a közösségben, a szegényes viszonyok között derül ki számomra az igazi funkciója a művészetnek. Ez a cél - szerintem - nem önmagában van, hanem azon túl található. Ember és ember közötti érdekmentes kapcsolat, ez az, amit olyannyira hiányolok világomból, és siránkozás helyett tettekkel akarom ezt orvosolni. Szabadság és bezártság, racionalitás és misztikum viszonylatai fordításban tükröződnek számomra ott, a VII-es osztályon. Ha nem találom értelmét a létnek, ott, a reményvesztettek között újra és újra föllelem.
2003. február 25.
A cikk a Budapesti Jelenlét - irodalmi és művészeti folyóirat 37. számában jelent meg.
A művészúr bővítette zeneterápiás „repertoárját" az 1. sz. Nőgyógyászati Klinikán hetente egyszer ad koncertet áldott állapotban lévő kismamák és magzataik részére.
A koncertekre szeretettel várják a kismamákat, előzetes egyeztetés alapján. Fellegi Ádám három éve foglalkozik zeneterápiával, az OPNI-ban kezdte, súlyos elme és idegbetegekkel, szép eredményeket ért el. Némelyeknél a gyógyuló folyamat elindulását indukálta a receptív zenehallgatás, megszólaltak olyan, kataton betegek, akik hónapokig nem beszéltek. Állapotukba azóta tartós javulás következett be, „van erről pecsétes papírom is, őszintén szólva magam is alig hittem el, hogy ilyen hatással bír a zene". Ez adta az ötletet, hogy egészséges emberekkel, sőt magzatokkal foglalkozzon. Irodalma van annak, hogy a magzat hall, van lelki élete, pszichés működése. A magzathoz két úton jut el a zene hatása: közvetlenül a hason keresztül fizikai rezgés formájában, és az anya pszichés működése által. „Szerintem az a fontosabb, mert ha az anya pszichéje megváltozik - megnyugszik, boldog - biztos, hogy a vérösszetétel és a hormonszint is reagál erre, amit a baba azonnal érzékel."
A program januárban indult, „a klinika nagyon szépen támogatja ezt a tervet, folytatni is fogjuk és hamarosan sorra kerülnek az újszülöttek is." Amit hall a baba, arra kondicionálódik, azt akarja visszahallani, majd felnőtt korában. „Én azt szeretném, hogy a magas fokú művészethez vonzódjon az új nemzedék."
A művészúr szerint a mai magyar társadalom 90 %-ához nem jut el a kultúra. A hangversenyt látogató közönség fogy, pár ezer ember megy el a zeneakadémiára: egyre kevesebben vannak és egyre öregebbek. „Itt van egy országnyi magyar népesség, akik semmit sem tudnak a kultúráról, és akikkel a művészek nem törődnek. Én elkezdtem törődni velük, voltam én már a váci börtönben is zongorázni." A művészúr kezdeményezésére valósult meg a fegyházbeli koncert, amelynek folytatása Karácsonykor lesz.
A zenei művek kiválasztása más a csecsemők, és más a felnőttek esetében. Kialakult ízlésvilágú embereknél, nem lehet tőlük teljesen idegen zenét játszani. Sok esetben a könnyűzene felől kell közelíteni, magas fokú zenei műveltséget igénylő művek bemutatása pl.: Bartók: A fuga művészete - elriasztaná őket. Mozart művei, alapművek a zeneterápiában. „Mozart ideális módon tartalmazza mindazt, amit az anyatej is ideális módon tartalmaz, amire egy fejlődő csecsemőnek szüksége van." Mozart műveiben ötvöződik a régi és az új zene. Mozart akkor élt, „amikor a zene elvált szolgáló funkciójától, amelyet évezredeken át viselt, és önálló művészetté alakult. Mozart ilyen szempontból az első zeneköltő, Beethoven előfutára." (In: interjú Fellegi Ádámmal, 2003. október)
7. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK
A zeneterápiát, mint módszert részleteiben ismertettem, és ismertem meg. Ez két okból is hasznos volt számomra. Egyrészt betekintést nyerhettem egy olyan tudományosan kidolgozott módszerbe, amiről eddig csak „képzeteim" voltak. Másrészt pedig e tárgy ismerete hozzásegített ahhoz, hogy tisztábban lássam a szociális munkás kompetenciáját a zeneterápiában.
Megállapításaim a következők:
Munkám során tapasztaltam, hogy a kollégák szívesen szerveznek és vezetnek kreatív csoportokat, és használják az ahhoz passzoló szakmai megnevezéseket. Találkoztam olyan „zeneterápiás" csoportokkal, ami a közös zenehallgatásban merült ki. Zenei vagy zeneterápiás előképzettséggel egyikük sem rendelkezett, a zenedarabok válogatását a spontaneitás jellemezte. Úgy gondolom zenét hallgatni szép és hasznos, de ha ezt szakmai keretek közé akarjuk szorítani és még a szakmai megnevezést is ráerőltetjük, ez még attól sem lesz terápia, hanem közös zenehallgatás. A szociális munkás felkérhet egy zeneterapeutát arra, hogy segítsen a zenei anyagok bizonyos célirányos kiválasztásában, vagy hosszabb távol tanácsadóként működjön közre a zenei-kreatív foglalkozásokon. Tehát:
A zeneterápia hatékonyságát illetően nem kérdeztem meg a klienseket, hisz a Kiskovácsi Gálfi Béla Intézetbe, csak egy alkalommal voltak, és egy induló csoportban vettem részt. Ez esetben a szakirodalmakra hagyatkoztam.
Ismertettem az ide vonatkozó FDI tesztet és az MVL felméréseket.
A zene gyógyító és megtartó erejét pedig Kodály Zoltán, Carl Orff, Sáry László, Yehudi Menuhin, Henrich Ullrich, Német Tamás, Fellegi Ádám és nem utolsó sorban Urbán tanárnő zenei vagy zeneterápiás módszerei bizonyítják.
ÖSSZEFOGLALÓ
Arisztotelész szerint a művészet alkotási és befogadási folyamatai, egy sajátságos esztétikai-pszichológiai törvénynek vannak alávetve. A szakirodalom ezt „arisztotelészi katarzisgörbének" nevezi. „Ezen görbe" kiépítésének művészete pedig egyazon, vagy nagyon hasonló az alkotói tevékenységek valahány ágazatában - legyen az dráma, költészet, képzőművészet, zene, mozgásművészet, humor, tudományos tevékenység, vagy ezek valamelyik ötvözete." (Vinner 1989., In: pszichoterápia, 1996. május 177. oldal)
A katarzisig vezető út viszont valamennyi művészetterápiánál - egyediségéből adódóan - különböző. Természetekből adódó hatásmechanizmusuk más és más.
A Biblioterápia:
„... értékes szépirodalmi műveket állít a segítő munka szolgálatába" (Hász Erzsébet)
a műválasztás kulcsfontosságú: „a vitathatatlan értékű esztétikai alkotások alkalmazása" (Hász Erzsébet)
a problémáknak megfelelő műválasztás fontossága (Mező Tibor)
asszociáción alapuló hatásmechanizmus (Mező Tibor)
A Színházterápia esetében:
A spontán színjátszás elemeit használja föl a pszichodráma, ami egy sajátságos pszichoterápiás módszer.
Az amatőr színjátszásnak érdeklődésfelkeltő, motiváló, önbizalom erősítő hatása van.
Javítja az egyén társadalmi szerepvállalását.
A játszás örömével „gyógyít" (Hárdy I.)
Mozgás és táncterápia szerint „a mozgásfejlődésnek alapvető jelentősége van az ember érzelmi, intellektuális fejlődésében." (Merényi M.)
Pszichoterápiás módszerként használják skizofrének és pszichotikusok gyógyításában, valamint személyiségfejlesztő és önismereti csoportokban.
Művészeti jellegéből adódóan mint mozgásszínházat - a módszer tudományos ismerete nélkül - művészek sikerrel alkalmazhatják egyes célcsoportoknál.
A Zeneterápia esetében:
Az aktív zenélés gyógyító és személyiségfejlesztő hatását Orff és Ulwila módszereivel - a gyógypedagógia tudja magáénak.
A művész az egész társadalmat átfogó zenei nevelés mellett „tör pálcát", a magzati élettől kezdve, a csecsemőkoron át, a perifériára szorult embereken keresztül az egész társadalmat kívánja megszólítani.
Nagyon röviden összefoglalva ezek az általam megismert művészetterápiák főbb jellemzői. Sajátságos a helyzet a Képi alkotóterápia esetében. Művelői művészek, akik a betegekhez a művészet felől közelítenek. Kapcsolatuk nem a segítő és kliens kapcsolata, hanem a művész (mester) és tanítvány együttműködése.
Látásmódjuk alkotó és alkotáscentrikus. Kreatív erőik felszabadításában, tehetségük kibontakozásában segítik a betegeket. Az ausztriai példában az alkotók menedzselésére nagy hangsúlyt fektettek, eljuttatva őket az ismertségig, a művésszé válásig. Jóval szerényebb gazdasági körülmények között, ugyanezt cselekszi Csorba Simon és Ghiczy György, felvállalják a támogató-segítő szerepét is.
A művészetterápiában a művész attitűdjéből fakadóan, természetes módon hatékony, míg a képzett terapeuta kidolgozott módszerek használatával éri el a változást.
A szakirodalmak tanulmányozásán túl, gyakorlati tapasztalatszerzés céljából az alábbi helyszínekre látogattam el. Volt, ahol egyszer, máshol pedig több alkalommal jelen voltam. Rugalmasságot követelt tőlem a munka, alkalmazkodnom kellett a terapeuta vagy művész fogadóképességéhez és ahhoz a koncepciójához, hogy milyen mélységben és keretek közt ad információt szakterületéről.
Ideg és Elmegyógyintézet - Művészet Háza: - Maria - Gugging Ausztria
Dózsa György úti Hajléktalan Szálló - Autogén tréning és művészetterápia Csorba Simon festőművész vezetésével (6 alkalom)
Dózsa György úti III. sz. Gondozási Központ - Nyitott műterem Ghyczy György festőművész vezetésével
OPNI - Látogatás a Valentin házban (képi alkotóterápia)
Táncterápiás foglalkozás a Központi Foglalkoztatásban
Akácos Udvar - A Vakrepülés Színjátszó Egyesület előadása
Trafó Ház - A Baltazár Színház előadása
Gálfi Béla Gyógyító és Rehabilitációs Intézet - Kiskovácsi
Zeneterápia Urbánné Varga Katalin vezetésével
Biblioterápia - Mező Tibor irányításával
Szőlő utca - 1. sz. Fiúnevelő Intézet - előadás
Német utcai Általános Iskola - I.K.T. vizsgaelőadás
ELTE-GY.F.K. - Zeneterápiás oktatás Urbánné Varga Katalin tanárnőnél (1 félév)
1. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika - Zeneterápia
Fellegi Ádámmal (2 alkalom)
Az egyes művészetterápiáknál az alábbi klienskör megszólítására tapasztaltam fogadókészséget. Ez az aktuális helyzetet és helyszíneket tükrözi, a művészetterápiák fejlődésével és kiteljesedésével a klienskör változhat.
Képi alkotóterápia pszichiátriai betegek hajléktalanok és szociális munkások bárki | Biblioterápia idősek szenvedélybetegek pszichiátriai betegek | ||
Színházterápia háborús túlélők vakok középsúlyos értelmi sérültek pszichiátriai betegek és egészségesek (pszichodráma) | Táncterápia pszichiátriai betegek egészségesek (személyiségfejlesztés) ifjúkori bűnelkövetők | Zeneterápia kismamák és magzataik csecsemők pszichiátriai betegek fogyatékkal élők bűnelkövetők | |
Tehát: a születéstől a halálig, mindenkit „megszólítanak". Tapasztalataim szerint művészetterápiák klienskörét nem mindig a terapeuták határozzák meg, hanem attól függ, hogy milyen intézmények adhat helyet a terápiáknak.
Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a művész, vagy terapeuta egy speciális klienskört céloz meg. Pl. Vakrepülés színtársulat, Baltazár színház. Léteznek olyan komplex művészetterápiás foglalkozások is, amikor valamely speciális klienscsoport rehabilitációja céljából többféle terápiát alkalmaznak. Pl.: a horvátországi háborút elszenvedettek esetében.
A terápiák nyitottsága külső kliensek fogadására
Képi alkotóterápia a Gugging-i példában zárt a hazai példában nyitott | Biblioterápia - zárt | ||
Színházterápia - részben nyitott tehetséges vakok, vagy tehetséges értelmi sérültek részére. | Táncterápia - A pszichoterápia felől közelítve részben nyitott (magánrendelések) | Zeneterápia Az OPNI-ban és az 1. sz. Szülészeti Klinikán részben nyitott, előzetes megbeszélés alapján a művésszel vagy intézményvezetővel A többi esetben zárt | |
Hasonló a helyzet az előbbiekhez. Az intézmény döntése alapján Gugging és Kiskovácsi esetében teljesen zártak a foglalkozások. Az OPNI-ban egy folyamatos nyitódást tapasztaltam. A Dózsa György úti Nyitott Műterem feltétel nélkül, bárkit szívesen vár. Az ambulanter működő, mindenki számára hozzáférhető művészetterápiás foglalkozások elterjedése, a művészetterápiák fejlődésével csak a jövőben válhat valóra.
Művészetterápia és szociális munka
A kreatív terápiák (Baráth Á.) egyre táguló terével találkozunk a segítő szakmák elméletében és gyakorlatában. A korszerű szociális munka meghatározásának egyik kulcsszava a problémamegoldás. A problémamegoldás kreatív gondolkodást és tevékenységet igényel. Bernand Gelfand a szociális munkát mint alkotói munkafolyamatot definiálja, és az Osborn-Parnes féle kreatív problémamegoldó modellt (röv.: CPS) ajánlja. A CPS modell hangsúlyt fektet a divergens és konvergens gondolkodás integrációjára, a munkafolyamat valamennyi szakaszában. „Alapcélunk az, hogy a folyamat résztvevői elsősorban fantáziajátékkal reagáljanak egy adott problémára. Ezt követően hangolódjanak át az új tények megismerésének realitására, új szempontokra vagy ötletekre. A nyitottság, amelyet megkövetelünk és keresünk, ott kezdődik, hogy valamely valós dologgal való megbirkózás előtt fantáziamunkára van szükség. (Parnes 1977.)
Az emberi és szociális problémák annyira összetettek, hogy ezek megismerésére és feldolgozására „a kreatív gondolkodás és cselekvés teljes arzenálja nélkül, mint a segítők, mind a kliensek részéről elképzelhetetlen." (Baráth Á.: Kreatív problémamegoldás a szociális munkában)
A szociális munkás részvételét a művészetterápiákban nem azok fogadókészsége határozza meg. (Inkább befolyásolja) A szociális munka szakmaköri szakmaiságából kifolyólag (Ronald Woods), leginkább az informátor, közbenjáró „összekötő (Peter Baldock és Charles Zastrow) szerepvállalását teszi lehetővé művelője számára, e speciális területen.
Informátor szerepében:
A szociális munkás információt szerez a művészetterápia természetéről, helyszínéről, nyitottságáról.
Közbenjáró szerepében:
Felveszi a kapcsolatot a művészetterapeutával.
Közbenjár a kliense érdekében a terápiában való részvétel céljából.
Összekötő szerepében:
Kapcsolatot tart a terapeutával és kliensével, végszükség esetén beavatkozik.
Természetesen ez az ambulanter működő, vagy nyitott csoportoknál érvényes, amikor is a szociális munkás az adott intézményen kívüli személyeket mozgósít a kliens érdekében. A zárt intézményi keretek közt működő művészetterápiák esetében azt tapasztaltam, hogy a szociális munkás és a művészetterapeuta „elmennek" egymás mellett, nincs köztük munkakapcsolat. Ennek oka szerintem a hierarchikus berendezésben keresendő, nem pedig az egymás iránti fogadókészség hiányának tudható be. Az érintett fejezetekben leírtam, hogy a foglalkozásokon való részvételt orvos írja elő. (?)
Egymás szakmájának (szociális munka, művészetterápia) a nem ismerete, vagy hiányos ismerete sem kedvez a munkakapcsolatok kialakításának.
A szociális munkás szerepét és helyét a művészetterápiákon a következőképpen foglalnám össze:
Működhet informátor, összekötő, közbenjáró szerepében.
Vezetőként felkérhet terapeutákat, intézményen belüli csoportok kialakítására.
Javaslatokat tehet főnökének a művészetterápia felé nyitás érdekében, engedélyével megszervezheti a csoportok működését.
Foglalkoztatás vezetőként felkérhet művészetterapeutákat konzulensi feladatok ellátására.
Vezethet művészetterápiás csoportokat, ha ehhez megfelelő képesítést szerez.
Részt vehet művészetterápiás önismereti csoportokban.
Háromnegyedévet felölelő tanulmányaim során, meggyőződésemmé vált, hogy a szociális munkás munkájának minősége javulhat, ha ismeri, gyakorolja, terjeszti (stb.) a művészetterápiát.
1995. augusztusában a művészetek képviselői és a lelki gyógyítás szakemberi „művészetek, szimbólumok, terápiák" - címet viselő konferenciát találkoztak.
Befejezésül a „Találkozás" szervezőit idézem.
A művészetek „nyelve univerzális és lélekhez szóló. (...) A terápia gyógyító emberi találkozás. A művészetek nyelvén megszülető párbeszéd ... különlegesen mély találkozásokat tesz lehetővé önmagunkkal és egymással, a szellemi egymásratalálás szférájában, ahol a közös átélés valódi közösséget tud létrehozni..." (In: „Művészetek, szimbólumok, terápiák" - Pszüchagógosz - Bt.)
IRODALOMJEGYZÉK
[1] Az alábbi írás a hasonló című szakdolgozat részlete, amely az ELTE BGGYF Karon folytatott tanulmányok eredménye.
Forrás:
Szociális Munka - 2004. 16. évf. 2. sz.
Kapcsolódó könyv(ek)
|
A rekedtség kezelése gyermekeknek és felnőtteknek (hanganyaggal) Balázs Boglárka, Nikol Kkt., 2002 |
|
|
|
Bittera Tiborné - Juhász Ágnes, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., 2005 |