Te tanítsd beszélni, ne a tévé!

A beszéd átadása évezredeken át olyan természetesen ment, mint a lélegzetvétel; a gyerekek maguktól nőttek bele, a beszédtanulás természetadta dolog volt. Ez azonban ma már nem így van, drámaian növekszik a rosszul beszélő kisgyermekek száma. Egy vezető német betegbiztosító könyvet adott ki "Beszélgess velem!" címmel. Célja az volt, hogy a szülőket ösztönözze: beszélgessenek a gyermekükkel. Az ok kézenfekvő: Megfizethetetlen lenne a betegbiztosítónak, ha minden 3-4. gyereknek beszédjavító iskolákba kellene járnia, nem beszélve arról, hogy nincs elegendő szakember, akik ezt a rohamot állni tudnák.

A gyermekkori beszéd- és hallászavarokkal foglalkozó német orvosok azért fújtak riadót, mert a 3,5-4 éves gyerekek átlagosan 25 %-a mutat beszédfejlődési zavarokat/ A magyarországi helyzet is hasonló/. /A szerk./

Átlagosan minden harmadik-negyedik, az iskolába lépést közvetlenül megelőző korban lévő gyereknek késleltetett, vagy hibás a a beszédfejlődése, függetlenül a szociális rétegzettségtől vagy képzettségi szinttől. Akadémikusok gyerekei éppúgy érintettek ebben, mint segédmunkásoké.

A beszédzavarok a gyerek egész motorikus és szenzoros fejlődését áthatják, rövidtávú emlékezetük fejletlenebb, és feltűnően nehezen megy nekik a mondatstruktúrák használata. A beszédfejlődési zavarok növekedése nem annyira orvosi tényezőkre vezethető vissza, mint a megváltozott családi életre, amelyekben a gyerekek manapság felnőnek. Bár a hallászavarok is valamennyire szaporodtak, fő ok a szülők és gyermekek kapcsolatának egyre gyakoribb "beszéd nélküliségében" keresendő. A szülőknek manapság kevés idejük van a gyerekeikre: egy anya átlagosan 12 perc valódi beszélgetést folytat naponta gyermekével: a magas munkanélküliség, a versenyhelyzet, a munkahelyeken a "racionalizálás" egyre fokozódó nyomása, mind bátortalanabbá, hallgatagabbá, hűvösebbé teszi az embereket.

A legkárosabb tényező azonban a televíziózás, amely egyre több időt köt le: napi időtartama Németországban az 1964. évi átlagos 70 percről felnőtteknél 201 percre növekedett. Pedig csak a "tiszta" tv-nézési időt mérték, a bekapcsolt tv mellett eltöltött ún. háttértelevíziózási idő ennél sokkal magasabb.

A gyakorlatban ez 3,5 órát megközelítő "adásszünet" a szülő és a gyerek között. És egyre több gyereknek van saját készüléke, már a 3-5 éves kisgyerekek is két vagy több órát tévéznek, a nagyobbaknál nem ritka, hogy akár 5-6 órát is.

Forrás:
A Die Welt nyomán