http://www.beszed.hu
Tóth Zoltán (1883-1940)

Tóth Zoltán

2006. 02. 09. 00:00
A cikk értéke:

(Nagykeszi, 1883. december 5. - Budapest, 1940. május 17.): gyógypedagógus, természetrajz-kémia szakos középiskolai tanár.

Tanulmányai:
Léván (1903) tanítói, Budapesten (1906) gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett, majd a Buda-pesti Tudományegyetemen pedagógiát, pszichológiát és filozófiát is hallgatott és (ezekből) doktorált.

Pályája:
Pályakezdőként a vakok budapesti intézetében dolgozott. 1919-től a Vakokat Gyámolító Országos Egyesülthez tartozó ifjú vakok intézetének igazgatója. Párhuzamosan az akkor már 3 éves Gyógypedagógiai Tanárképzőn is megbízást kapott előadások tartására (1922), majd 1924-től ugyanott igazgató lett.
Az ő érdeme, hogy Magyarországon 1928-tól 4 éves Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola kezdhette meg működését. Kidolgozta a 4 éves főiskola első szervezeti szabályzatát, képzési programját, és 10 év alatt megalapozta az egységes magyar gyógypedagógus-képzés külföldi elismertségét.
Kezdeményezte a Magyar Gyógypedagógiai Társaság létrehozását (1922), amelynek haláláig főtitkára volt.
A nemzetközi elismertség egyik bizonyítéka, hogy 1937-ben Budapesten alakult meg a Nemzetközi Gyógypedagógiai Társaság, amelynek egyik alelnökévé választották.

Tudományos tevékenysége:
A gyógypedagógiát mind a Gyermektanulmányi, mind a Pedagógiai Társaságban igen aktívan képviselte. Pályakezdőként Ranschburg Pál tudományos iskolájához tartozott. Később új koncepciójú gyógypedagógiát alapozott meg, erre építette a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát melybe bekapcsolta Ranschburg Pál intézetét és amelyre tanárul nyerte meg Szondy Lipótot is.
Különösen a vakok emlékezetével és szókincsével kapcsolatban közölt adatai külföldön is elismertek.
Hasonlóan külföldön is figyelmet keltettek a gyógypedagógia elméleti alapkérdéseiről vallott nézetei, amelyek itthon is sok elismerést, de vitát is kiváltottak. Elsőként értelmezte a gyógyító nevelést a tehetségesekre és az iskoláskoron túlra is.
A felnőttek gyógypedagógiáját is művelni javasolta.

Főbb művei:
A vakok képzeletvilága (Bp., 1930); A gyógypedagógia legújabb irányelvei (Bp., 1931, németül is); Általános gyógypedagógia (I., Bp., 1933).


Forrás:
Magyar életrajzi lexikon

Kapcsolódó link(ek)

 
↓ hirdetés ↓
impresszum | adatvédelmi szabályzat | írjon nekünk | partnereink |