2007. 05. 01. 00:00
Cimkék: olvasás, írás, diszlexia, olvasászavar , diszgráfia, írásnehézség, legaszténia,
A cikk értéke:![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
A dyslexia-adults.com-on felnőtt diszlexiások e-mailjei olvashatók arról /angolul/, hogy miként küzdenek meg problémáikkal.
"Jobb kezes vagyok, és ha hirtelen nem tudom megállapítani, melyik a bal kezem - ami sajnos gyakran még ma is előfordul, felemelem azt a - jobb - kezemet, amelyikkel a ceruzát fogom."
"Évek óta a bal csuklómon hordom a kedvenc karperecemet. Sosem veszem le és sosem cserélem másikra. Ez jelenti számomra a biztonságot, amikor el kell döntenem, hogy melyik a jobb és melyik a bal oldal."
"Sajnos, a jobb és a bal irány, illetve ezek a kifejezések annyira összezavarnak, hogy azonnal szédülni kezdek. Úgy próbálok ez ellen védekezni, hogy hacsak lehet, elkerülöm ezeknek a szavaknak még a használatát is. Ha meg kell határoznom, hogy valami hozzám képest jobbra vagy balra van, akkor azt szoktam gondolni, hogy ott van, ahol a kocsimban a kormány, vagy ahol a feleségem ül."
"Ha gyorsan el kell döntenem, melyik a jobb vagy a bal kezem, magam elé tartom a kezeimet, és felfelé feszítem a hüvelyk ujjaimat. Amelyik kezemen L-betűt formál a mutató és hüvelyk ujjam, az a bal, a másik pedig a jobb kezem."
"Mint a legtöbb diszlexiás, én is nagyon nehezen jegyzem meg embereknek vagy helyeknek a nevét. Ez ellen úgy védekezek, hogy egyszerű színes képeket gyártok minden könnyen elfelejthető névhez vagy címhez. Amikor fel kell idézni, akkor először a színek, hangok jutnak eszembe, majd többnyire beugrik a szó is."
"Gyakran volt problémám a megbeszélt találkozókkal, elkéstem, elfelejtettem a helyszínt vagy az egész kiment a fejemből. Ennek elkerülésére minden nap csinálok egy részletes listát arról, hogy mit kell elvégeznem és ezt állandóan magamnál tartom. Ugyanakkor azt is azonnal feljegyzem, ha valami később elintézendő dolog eszembe jut. Fontos, hogy ezt azonnal megtegyem, mert tapasztalatom szerint már öt perc késedelem is elegendő ahhoz, hogy az egész kimenjen a fejemből."
"Komoly nehézségeim adódtak abból, ha egy áruháznak a polcain egyedül kell megkeresnem egy árut. Ilyenkor perceken belül szédülés fog el, ami az elviselhetetlenségig fokozódik. Ezért mindig listával megyek vásárolni és az eladót megkérem, kísérjen el, mert súlyos diszlexiás vagyok, ami majdnem olyan nehézségeket okoz, mintha vak lennék. Általában készségesen segítenek, és még az új termékeket is megmutatják."
"Ha hangosan olvasok, a szavak azonnal összekeverednek a szemem előtt. Ezért - legyőzve a szégyenkezésemet - az ujjammal követem a szöveget, így sokkal lassabb olvasásra kényszerítem magam, és nem keverednek össze a szavak."
"Azt tapasztaltam, hogy ha sok cukrot vagy édességet fogyasztok, akkor nehezebben megy az olvasás, és romlik a helyesírásom. Nem tudom, hogy ennek van-e tudományos alapja, mindenesetre egy ideje egészségesebben táplálkozom, több gyümölcsöt, zöldséget eszem, és úgy érzem, enyhülnek a tüneteim."
"Egy továbbképző tanfolyamra járok, és megbeszéltem az előadóval, a diszlexiám miatt föl fogom venni magnóra az elhangzottakat. Az első sorban ülök, hogy jó legyen a felvétel, és már hazafelé a kocsiban kezdem visszahallgatni az előadásokat. Amióta ezt a módszert alkalmazom, töredéknyi idő alatt fel tudok készülni a vizsgákra. Azt is megengedték, hogy a tesztek írása helyett szóban feleljek."
"Ha számokkal van dolgom, például a bankban ki kell tölteni valamilyen nyomtatványt, vagy számlákat fizetek be, mindig hátulról, azaz jobbról balra olvasom a számokat, és így írom le. Ezután úgy ellenőrzöm le magamat, hogy elolvasom a számokat a másik irányból is. Azt tapasztaltam, hogy így sokkal kevesebb hibát ejtek."
"Egy tanáromtól kaptam a tippet, hogy a matematika feladatokat kék papírra írjam a fehér füzetlapok helyett. Magam sem hittem, hogy ennek hatása van az eredményeimre, de valóban sokkal kevesebb a hibám."
"Mindig is bajom volt a nevekkel, ezért óvatosságból uramnak vagy hölgyemnek szólítok mindenkit. Ha mégis rá kell kérdeznem a nevére - amit korábban akár már többször is hallottam - nem szégyellem és bevallom, hogy diszlexiás vagyok. Az emberek általában meg szokták kérdezni, mit is jelent ez valójában, és rögtön kiderül, hogy nekik is van ilyen családtagjuk vagy ismerősük, csak éppen nem tudták, ez a diszlexia."
Forrás:
Tanulasmodszertan.hu
Kapcsolódó könyv(ek)
|
Besztercei Enikő, Logopédiai kiadó, |
|
Olvasmánynapló Mark Twain Koldus és királyfi című regényéhez Alföldy Jenő, Nemzeti Tankönyvkiadó, |