2006. 06. 14. 00:00
A cikk értéke:
(Törökszentmiklós, 1881. március 24. - Budapest, 1953. december 3.): pszichológus és magyar-német szakos középiskolai tanár, c. rk. egyetemi tanár.
Tanulmányai:
Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán végezte (1904).
Pályája:
Pályakezdőként a Ranschburg Pál által vezetett Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratóriumban volt asszisztens, majd megszervezte és (1909-1920) vezette az Ideges Gyermekek Alsó- és Középfokú Állami Intézetét. Az 1918. évi polgári forradalom idején az Iskolai Reformbizottság gyógypedagógiai szakbizottságának vezetője. 1920-ban hamis vádak alapján különítményi börtönbe zárták, majd internálták. 1922-ben nyugdíjazták. 1932-ben a szegedi tudományegyetemen habilitált. A II. világháború után (1945-tól) ugyanitt gyógyító pedagógiát tanított, és egyidejűleg Budapesten a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanáraként dolgozott.
Tudományos tevékenysége:
Szakmai-tudományos tevékenysége a Ranschburg-laboratóriumban kezdődött, ahol összehasonlító emlékezetvizsgálatokat végzett különöböző típusú fogyatékosokkal. Kiemelkedőek "milieulélektani" vizsgálatai is, és hasonlóan maradandóak gyógyító pedagógiai elméleti és rendszertani megállapításai. Intézetszervező tevékenysége azért különösen jelentős, mert világelsőként új tipusú gyógypedagógiai intézményt alkotott. Szintén elsőként dolgozott ki (1911-ben) tervezetet gyógypedagógiai középiskolai tanárképző intézet felállítására. Értékesek kéziratos formában fennmaradt összefoglaló gyógyító pedagógiai-pszichológiai írásai is. Ezeket fia, Vértes O. András és leánya, Vértes O. Auguszta évtizedeken át rendezte és a diszciplina újabb eredményeivel kiegészítette. A mű megjelenése német nyelven és kiadónál a közeljövőben várható.